Századok – 1938
Történelmi irodalom - Somogyi Ferenc: Végrendelkezés nemesi magánjogunk szerint 1000-től 1715-ig. Ism.: Eckhart Ferenc 80
85 TÖRTÉNETI IRODALOM kerülnek", amit történeti kérdésben nem tartok olyan nagy bajnak, mint a szerző. A tisztán oklevelekre támaszkodókkal szemben írja tovább, „a magunk véleményét a legnagyobb magyar jogász, Werbőczy tekintélyével támasztjuk alá, amikor Kérészy Zoltánnal együtt az aranybulla érvényesülését s ennek alapján a végrendelkezési jog tényleges gyakorlatát hirdetjük az egész korszakon keresztül". (100. 1.) Igen, de csak a fenti korlátozásokkal, tehát nem szabadon. Ha szabad lett volna a végrendelkezés, miért kellett még az egyházak javára tett végrendelkezéshez is a király engedélye ? ! Miért volt az esztergomi érseknek külön privilégiuma arra vonatkozólag, hogy egyházának királyi engedély nélkül hagyományozhatnak birtokokat — persze rokonok sérelme nélkül ? i1 Miért adományozta ugyanazt a kiváltságot V. István a váradi püspöknek is ?2 Miért kérték a király beleegyezését az 1291 : XXVI. tc. után is ? S. beismeri, hogy vázolt állásfoglalása mellett megoldhatatlan problémái vannak. Ezekre pedig csak akkor kapunk feleletet, ha elismerjük, hogy az aranybulla és az 1291.-i törvény nem léptek életbe. „Megtudjuk magyarázni, — mondja S. az ősi (szerinte szállás-) jószágokról szólva — miért kell királyi consensus a fiutódok nélkül maradt nemes végrendelkezéséhez, ha nincs rokonság, mert Eckhart Ferenccel együtt azt mondhatnók : a királynak kifejezetten le kell mondani háramlási jogáról". (90.1.) De, ha megvan az aranybullában biztosított szabad rendelkezés, miért kell a királyi engedély ? ! S. itt újból ellentétbe kerül önmagával. „De nem értjük, miért szükséges ez akkor, amikor fiutódok nincsenek ugyan, de \rannak rokonok ? Adataink pedig erre is bőven szolgáltatnak példát." A felelet erre : azért, mert a király nem vette figyelembe az oldalág igényeit, amint az az 1267. évi törvényből is kitűnik. A consensust megint helyénvalónak tartja adomány birtokra vonatkozó végrendelkezésnél 1291-ig. „De nem tudjuk megmagyarázni, miért van szükség rá az 1291 : XXVI. t.-c. után?" Azért, mert a törvény intézkedése nem valósult meg. „De legfőképen nem tudjuk megérteni, miért kell a vásárolt birtokra vonatkozó végrendelkezéshez . . . a királyi consensus" avagy éppen ingóságok, igen gyakran hitbér vagy leánynegyed kiadására vonatkozó végintézkedésnél. Nem kellett az ilyen esetben ; szerző is felsorol, mint láttuk több esetet, amikor nem volt consensus. Ha néha kértek, ez azért volt, mert a király, IV. Béla, ezeknél is érvényesíthette a ius regiumot és főképen azért, mert minden intézkedés, amelyet a király megerősített, megtámadhatatlan volt. Kérészynek a magyarázata, 1 Item quod nobiles regn nostri ipsi eeelesie Strigoniensi possessiones suas viventes et morientes sine requisitione regie maiestatis ulteriori donare et legare possunt, sine praeiudicio tamen possessionum suorum proximorum. (IV. Béla, 1262, Mon. Strig. I. 618. 1.). 2 Fejér, IV/3. 156. 1. Említi R. Kiss I., Klebelsberg-Emlékkönyv 244. 1.
