Századok – 1938

Pótfüzet - KOSÁRY DOMOKOS: Magyar és francia külpolitika 1848–49-ben 642

650 KOSÁR Y DOMOKOS [90] más régi tartományai is kövessék, melyekbén azonban, sajnos, ellenkező szándékok és nézetek érvényesülnek". De la Cour jelentésében valósággal felelősségre vonja az osztrák kormányt s legjobbnak tartaná, ha ez őszintén felhagyna „azon gyászos politikával, mely oly sokáig fenntartotta a Monarchia belső megoszlásait, kedvezve a birodalom különböző tartományai közti rivalitásnak és faji antagonizmusnak !" Jellasichot röviden lázadónak nevezi s megadását várja az innsbrucki találkozó után. De a prágai mozgalmat sem nézi a horvátokénál több barátsággal. A pánszláv ügy az ő szemében tolakodó barbárság, invasion de la barbarie dans le domaine de la Civilisation, du progrès et des libertés publiques de l'Europe. „Nenr tudom, — teszi hozzá — hogy a francia közvélemény megérti-e teljes fontosságban, hogy mily szükséges megőrizni egy alkotmányos osztrák monarchiát, mely hídfőül szolgál a modern civilizáció és haladás nagy eszméinek kelet felé terjesztésében". Arról, hogy ez nemcsak a követ elszigetelt magánvéleménye volt, tanúságot tesz Bastide külügyminiszter válasza, melyből kitűnik, mennyire megfelelt a francia külpolitika óhajainak egy ily alkotmányossá modernizált monarchia fenntartása a Duna völgyében. Ez az álláspont ismét jellemző a 48-as színű, de konzervatív gyakorlatú francia politikára. Ausztriára szükség van, s ha Ausztria alkotmányos, akkor a zsarnokság vádja sem érheti. De la Cour így dicséretet kap s tudomására hozzák, hogy Bastide a párisi osztrák követ előtt is kijelentette: „Amennyire ellene vagyunk, a nemzetiségek függetlensége és az európai egyensúly érdekében a (monarchia) uralma fenntartásának az Alpokon túl, éppannyira szívesen látnánk, ugyanezen egyensúly érdekében, Ausztria megerősödését, alkotmányos monarchiává alakulását, hogy Európa keletén bástyául szolgáljon a barbárság és despotizmus betörése ellen".1 A francia politika tehát a Monarchia belső konszolidását óhajtotta, s ugyanezen az állásponton volt Palmerston is. Ponsonby bécsi angol követ ezt még 1848 tavaszán a magyar kormány tudomására hozta. Ehhez az irányhoz híven a francia és angol jelentések inkább a békét és megegyezést kereső Batthyánynak fogják pártját s tisztában vannak azzal, hogy Bécs kihívó magatartása a legsúlyosabb következményekkel járhat. Blackwell március végén jelenti, hogy Bécs különös módon azt hiszi, a magyar kormányt a bécsi intézkedések alá lehet hajtani. Már pedig, ha ez igyekvéssel 1 Uo. jón. 24.