Századok – 1938

Pótfüzet - KOSÁRY DOMOKOS: Magyar és francia külpolitika 1848–49-ben 642

F 89 J MAGYAR ÉS FRANCIA KÜLPOLITIKA 48/49-BEN 647 séget is kérdésessé teszi. Gabriae is osztotta e véleményt s a magyar minisztérium hatáskörét sértő bécsi intézkedések felsorolásához hozzáteszi : „Ez, miniszter úr, fogalmat adhat önnek azon rendetlenségről és ellenmondásokról, melyek a birodalom legfőbb kormányzásában uralkodnak".1 Március végén az ügyek vezetését Gabriactól De la Cour követ vette át. De la Cour ugyanilyen korholó hangon emlékszik meg a magas osztrák államvezetésről, mely, mint Lamartine-nak írta, ügyetlen magaviseletével, állandó kifogásaival (tergiversations maladroites) csak a nemzeti érzés ingerlésére alkalmas. Az egység szempontjából a követ természetesen elítéli a szeparatista mozgalmakat. De ha néha úgy is látja, hogy „Magyarország határozottan ezen az úton halad", nem kívánatosabb szemében az illír-mozgalom sem. Fél is panaszolja, hogy míg a németség minden vágya az egyesülés, a Monarchia népei nem törődnek az „általános érdekkel", s mindegyik a maga érdekében munkálkodik.2 A konzervatív francia politika szemszögéből nézve a 48-as magyarországi engedmények eleinte aggasztóak voltak, de e változásba bele lehetett nyugodni, mert ha ez a megoldás áldozat (pénible sacrifice) volt is, a birodalom többi részének egységét nem sértette. De la Cour világosan látta a helyzet nehéz voltát, s kérdésesnek tartotta, megállnak-e az események ezen a ponton. Kifejti, hogy a magyarokban Batthyány minden jóakarata mellett is erős az elszakadás vágya, s hogy az esprit du siècle az olaszok, csehek, lengyelek körében is jelentkezik. De la Cour nem örvendett a magyar „féltékenységnek" Bécs hosszú uralmára, de egyáltalában nem lelkesedett a cseh nemzeti szellem túlságos ébredezésén sem, aggódva vetve fel a kérdést, vájjon a csehek „nem kevésbbé kizárólagos" nemzeti érzése hajlandó lesz-e elmaradni a magyar sikerek mögött.3 Annyi bizonyos, hogy a 48-as magyar megoldást a követ elfogadta s az új helyzetet megegyezőnek találta a francia külpolitika érdekeivel. Éppen ezért a Monarchia egysége mellett Magyarország egységét is szívén viselte. Június 7-én nagy örömmel üdvözli Erdély unióját, elítélve ugyanakkor az osztrák kormány izgató politikáját. Az unió, szerinte, megfelel e tartomány érdekeinek s a különböző fajú lakosok óhajainak is. Ezen továbbmenve még azt is hozzáfűzi a hírhez, határozott hangon, hogy „kívánatos lenne, hogy e példát a Magyar Királyság 1 Archives de> Affaires Etrangères, Autriche, vol. 435, márc 26. 2 Uo. ápr. 23. 3 Uo. máj. 23.