Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

(»00 VARGA ZOLTÁN [78] cél, hanem összevéve, közösen minden népfelekezeté." Központosítás sürgetésével találkozunk az iparszabadság kérdésének tárgyalásában is : ezen itt az iparosok és a társadalom többi rétegei érdekeinek kiegyenlítését, egyensúlyba helyezését értik. Az érdekegység csupán az iparszabadság útján valósulhat meg. A céheket tehát el kell törölni, mert ,,a céhek fogalma azon alapszik, hogy zárt kört alakítván, egyedárusságot űzhetvén csupán a saját érdekeit mozdítsa elé, a többi osztályok tekintetbe nem vételével." De vannak a liberális szellem hívei között, akik kellő korlátozások mellett meghagynák a céheket, ha hibáikat lenyesegetve csupán előnyös oldaluk maradna meg. Nem akarnak tudni természetesen ,,az iparos testületek felsőbbségi hatalomteljességéről ... az iparügyekre vonatkozólag." Az állam nem veheti kezébe minden részletkérdés megoldását, hanem az egyes testületeknek szabadságot kell adnia az öntevékenykedésre, úgy azonban, hogy azok ne képezzenek államot az államban, hanem végső szálaikkal e testületek az állam közös eszméjében találkozzanak s tevékenységük az állami élet menetével összhangban álljon. Az iparosoknak önmaguknak kell ügyeiket intézniök, szabályozniok és vezetniök, de mindig az államközösség által megállapított általános érvényű törvények és rendelkezések korlátai között.1 Egyéni szabadság elvi kívánata és organikus nemzetszemléletből származó intenzív közösségérzet gyakran találkozik a magyar koraliberális nemzedék államszemléletében. Bajza József Világtörténelmében különösen Solon törvényhozói tevékenységéről írt lelkesedéssel, benne látja azt az államférfiút, akiben megvalósult a józan és valódi kormánybölcseség szelleme. Ez a szellem nem téveszti szem elől azon alapelveket, melyeken minden államnak nyugodnia kell : hogy a nép azon törvényt, melynek engedelmeskednie kell, maga adja magának s a polgár az őt megillető kötelességeket meggyőződésből és hazaszeretetből s ne a büntetéstől való szolgai félelemből, ne vak és tunya engedelmességből vállalja. Szép és dicső tette volt Solonnak, hogy tiszteletben tartotta az emberi természetet s nem akarta azt államnak alárendelni, nem tette az embert eszközzé az állam szolgálatában, hanem az egyén céljainak szolgálatába állította az államot, mint eszközt. Solon törvényei tág kötelékek voltak, s közöttük a polgár szelleme könnyen és szabadon mozoghatott és soha nem érezte ezeknek szorító és nyomasztó 1 Weisz Ferdinánd : Czéhügy. Hetilap 1847 szept. 28. (182. sz.) Szokolay István: Céhek és iparszabadság (Pest 184«) 121 122. k