Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
[79] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 001 hatását.1 Am más oldalról Bajza arra mutatott rá, hogy az egyes ember nemzetének és az emberi egyetemes közösségnek egyaránt láncszeme. Az emberiséggel szemben az egyén kötelessége és rendeltetése, hogy szellemét és erejét szabadon és teljesen kifejtse. Az ember azonban képességeit csak nemzete szellemében fejtheti ki.2 A szabadság vallásáról beszél Pulszky is s midőn 1834-ben Lamenais Paroles d'un croysant-ját olvassa, azt írja naplójában, hogy „inognak már a kereszténység alaposzlopai, mert az emberiség férfikorának többé nem felel meg ... új vallásnak kell a régi helyére lépni... ez a szabadság vallása, melyet századok óta az emberek legnemesebbjei, legmélyebb gondolkodói hirdettek és amelynek országa közeledik.'1 Ez a szabadság azonban, mely Concha szerint Pulszky vallásává lesz, melyért mint egyszerű szabadkőműves és később mint nagymester munkálkodik, nem a világszabadság, hanem a nemzeti szabadság. Csak a külön nemzeteknek van oly szilárd lényegük, melyen a szabadság minden neme nyughatik és melyből a szabadság származhatik. Mindaz állhatatlan Pulszky szerint a népek intézményeiben, ami nem nemzetiségök szívéből fejlett ki. Ami nem nemzeti, az soha sem olvadhat össze a nép életével. Eszmények csak egyeseket ragadhatnak magukkal, a népekre csak az hathat, ami történelmük szilárd földjéből, jellemükből nő ki. A nemzet etnitásának, külön lényiségének gondolatával kezdi Pulszky a magyarnak, ennek a millióból álló lénynek (nem a magyarok, vagy a magyarok összességének) életfolyását magyarázni.3 Az erős szabadságkultusz mellett a nemzeti szellembe vetett hit hatja át a márciusi napok közismert vezetőjének, Vasvári Pálnak a tanítványait is. Egyrészről a szabadság közjólétet fejlesztő hatásáról beszélnek, másrészről a nemzeti szellem egyetemes érvényét hangoztatják. A magyarosítás különböző módjain töprengő és az életbe a magyarosítás tervével induló növendékek kárhoztatják Nagy Károlyt, hogy „annyi országot megdöntött", ostorozzák az Anjoukat, hogy a „nemzet szelleme ellen való törvényt hoztak" s Szent Istvánról is megállapítják, hogy nem szerzett érdemeket az új vallás elfogadásával, midőn eltiltotta őseinket a „szellemi gondolkodástól."4 De a liberális felfogás szerint nem csupán az egyéni szabadságjogok gyakorlatában és értelmezésében 1 Bajza József: Világtörténet, II. 312-313. I. 2 Bajza József: Nemzetiség és nyelv. Ellenőr 1847, 416—421.1. 3 Concha Győző: Pulszky Ferenc (1910) 26—27., 38—39. 1. 4 Thallóczy Lajos : Vasvári Pál s a pesti egyetemi ifjúság, 1844— 1849 (Budapest 1882) 52. s köv. 1.
