Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
[77] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 001 nokság alatt is rendet, igazi rendet hasztalan keresnénk, mivel szabadság és rend emberek között csak együtt, egymással „észszerűen összeforrva" valósulhat meg.1 A korszaknak az egyén és közösség viszonyáról kialakult felfogása tulaj donképen nem más, mint a korai liberálizmus nagy népszerűségű képviselője, Welcker fejtegetéseinek leegyszerűsítése.2 Welcker szerint a legmagasabb fejlődési fokot elért államban az öntörvényadást és saját célt követő szabad személyiségek együttesen egy organikus egységet, élő egészet képeznek, ezek az egyének tehát tagjai egy ugyancsak önálló, halhatatlan államéletnek. Az önálló szabad egyének sokfélesége az ugyancsak önálló hatalommal felruházott állam egységével áll szemben. Welcker ezt az ellentétet a természetfilozófiájával kapcsolatban ismertetett hegeli megoldáshoz hasonló dialektikus elvvel, az ellentétes erőket egyensúlyozó harmónia-elvvel igyekszik megoldani. Hegelhez hasonlóan az államot közösség (kényszer) és egyén (szabadság) ellentéteinek egysége, szintézise gyanánt fogja fel s ezeket használja fel az állam lényegének magyarázatára. Fejtegetései szerint az egyének sokfélesége és szabadsága önmagában és teljesen végigvezetve anarchiát, az állam egysége és ereje ellenben zsarnokságot jelent. Az egészséges államéletben ezeket az ellentéteket a lelkes és organikus alakulásnak és szabad kölcsönhatásnak kell feloldania. Az állam nem holt részvénytársaság, vagy puszta absztrakció, kényszerítő hatalom, vagy jogbiztosító intézet, hanem magasabbrendű, szabad élő egész, amelyet önálló belső életelv, valódi magasabbrendű életerő hat át, lelket lehel bele és uralma alatt tart. A szabadság és az egységet biztosító rend szintézisére irányuló törekvés figyelhető meg az iparszabadság kérdésének tárgyalásában is. A kérdés vizsgálója nem az egyén önrendelkezési jogából indul ki, hanem a nemzet minden egyes tagja között szükséges harmóniából. Ennek teljes megvalósulását a céhrendszer akadályozza. A középkor hűbérrendszerében az első a nemesség haszna volt, s a nemesség haszonvágyát követte a polgárság céhszervezete. A céhek abban a tudatban, hogy a közönséget csupán ők maguk láthatják el iparcikkekkel, azokat értékükön felüli áron adták el. Ilymódon tetemes károkat okoztak a többi társadalmi osztálynak. Pedig az állam összhangja azt kívánná, hogy ne „csak egy népszaknak boldogsága legyen a kitűzött 1 Hetényi és Benczúr i. m. 2 Welcker nézeteire : Zehnter i. m. 78. I.
