Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

(»00 VARGA ZOLTÁN [76] csupa élő habarincákból alakult és mégis nincs közélete, mert minden kisded habarinca egy élő és független életet élni akaró egész". Mivel az élet nem egyéb, mint a szabad fejlődés és a rend kiegyenlítődése, fontos szerepet kell játszania a központosító erőnek is. A rend másrészről nem egyéb, mint egyezménye, összhangja azoknak az üdvös, közcélra munkáló, egy eszme, egy lélek lelkesítette tagoknak, akik meggyőződésüktől indíttatva úgy dolgoznak a közcél elérésére, hogy a közérdeket előttük semmi mellékes érdek meg nem gyengítheti, a törvény tiszteletet bennök semmi meg nem döntheti. Az egyes egyének tehát elveiket és erőiket központosítják ; követik a nagy természet, a világ őselvét, a harmóniát. A szabadságot és egységet együtt („szabad egység") kívánja a század elejének magyarsága. Szabadságot, mert a szabadság éltető elem, egységet, mert az egyesült munkálkodás az emberi élet legfőbb célja. A szabadság belülről, az ember belső, lelki életéből veszi eredetét, a rend pedig kívülről, az állami hatalomtól származik. A szabadság a törvény által megengedett, a rend pedig a törvény tilalmazta tér ; a szabadság határa éppen ott kezdődik, ahol a rend határa véget ér. A rend a szabadság körét sértetlenül öleli át, vele megegyezik, de ellensége, visszautasító]a és fékezője a jogkörön túlcsapó szabadságvágynak, a korlátlanságnak, származzon bár ez önkényből, tudatlanságból, vagy tévedésből. Szabadság és rend kapcsolata a sejt és a méhek szerepéhez hasonlítható. A sejt képviseli a rendet, „benne a fürge kis méhek, mindenik, saját cellájában az eleven szabadság maga". A sejt nem bántja a méhet, de mégis saját cellájában megtérésre kényszeríti ; nem ellensége a méhnek, de ellensége ellene támadó vágyának. A határvonal helyes megvonása az állam fő és legnehezebb feladata : „arra vergődni végcélja a szabadság igazi bajnokainak, s rajta megállapodni képes lelkület kizárólag az önmagán uralkodni tudó, szabadságra megért nemzetnek sajátja". Lényegére nézve is különbözik egymástól a szabadság és a rend : a szabadság a cél, a rend az eszköz. Az emberek ugyanis azért léptek közösségbe, hogy a rend által a szabadságot biztosítsák. A szabadság és a rend fogalma a társadalomban egyaránt nélkülözhetetlen s egymástól elválhatatlan szükséglet s aki az egyik megvalósulását óhajtja, annak a másikat is kívánnia kell. Ha általánosan elfogadott is az a tétel, hogy a szabadság rend nélkül anarchia, a rend pedig Szabadság nélkül zsarnokság — mégis, nem szabad azt sem feledni, hogy amint anarchiában valódi szabadság fel nem lelhető, ugyanúgy a zsar-