Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
(»00 VARGA ZOLTÁN [66] Tehát a közösségérzet és a közösség értékének és jelentőségének méltánylása a XVIII. század felvilágosodásának államszemléletéből sem hiányzott. Ε közösségérzet a XIX. század folyamán csak fokozódik,1 a felvilágosodásnak a természeti emberről vallott tételével szemben, az erős individualizmus helyébe az az ellenkező hiedelem lép, hogy az ember — még a legkiválóbb is — csak mint az egésznek része tehet valamit. „Az ember nem magánosságra, hanem társaságra teremtetett", vallja a század elejének Rousseau-val polémizáló magyar írója. A más ragadozó állatnál sokkal gyengébb, tehát félénkebb fegyvertelen és mezítelen teremtés természetesen ragaszkodik a magához hasonlókhoz, inkább kívánja azok társaságát. Ez a meglehetősen primitív közösségérzet a század közepén is megfigyelhető : a természet törvénye éppen azért működik úgy, hogy egyik embert a másiktól különböző tulajdonságokkal ruházza fel, hogy emiatt azok társaságban legyenek kénytelenek élni és ne élhessenek azon kívül. Ami egyik ember tulajdonságai között feltalálható, az a másik tulajdonságai közül éppen azért hiányzik, hogy kényszerüljenek egymást kölcsönösen felkeresve egyesült erővel munkálkodni. Maga a családi kötelék is annak bizonyítéka, hogy az embernek Isten és a természet törvényei szerint társadalmi közösségben kell élnie ; ezt az ember puszta létezése is bizonyítja : már az ember puszta élete kéttagú családot fel tételez.a De nem csupán biológiai adottságokkal, anyagi érdekkel okolják meg a társasélet szükségszerűségét, hanem, ami az idealista filozófia alapján álló állambölcselőink számára sokkal jelentősebb, annak felismerésével, hogy az állami kötelékbe tartozás az egyetlen és szükséges feltétel az ember tehetségeinek szabadabb kifejlődésére.3 Csak a társadalmi közösségben közelítheti meg az ember hivatását : a tökéletesedést. Csak ebben találja meg azokat a nemes örömöket, amelyek nélkül megelégedett nem lehet s csak ennek segítségével 1 Propyläen Weltgeschichte, VII. 251- 254. 1. (Ο. W'alzel.) I 2 Kállay Ferenc : A halálos büntetésről. A Magy. tud. társ. évkönyvei, V. II. rész, 102 -103. 1. Hegedűs Sámuel : A fejedelem és a nemzet egy (1837) 6—7. 1. „Egy nagy machina, egy nagy iriíveszköz a társaság, melyben tsak egy kis szegetekének kiesését az egész inegérezheti. Hogy annál szorosabbak legyenek pedig a társaságot egyben foglaló kötelékek, azért vágynák a sorsnak javai is oly egyenetlenül kiosztva, hogy sem a gazdag a szegény nélkül, sem a szegény a gazdag nélkül el ne lehessen." 3 Ábrányi Emil: Jókai Mór polgártestvérhez. Életképek 1848, I. f. é. 516. 1. „Minél inkább közelít valamely állatfaj a társadalmisághoz, annál míveltebb s jobb erkölcsiségben."
