Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

(»00 VARGA ZOLTÁN [50] van, mint a nép legkisebbjének. A nép alkotja szélesebb értelemben a polgári társadalom alapját, vagyoni állapotán nyugszik az állam anyagi jóléte, a nép ellenszenve dönti meg a kormányt, a közhatalmakat, törvényeket és a társadalmi berendezéseket. A nép minden szellemi és anyagi tehetség roppant élő tengere, mely egyéneiben kicsiny, alárendelt és engedelmes ugyan, de összességében gazdag és végtelenül hatalmas, „koronákat oszt, fejedelmi széket dönt s törhetetlen derekának súlya alatt minden egyéb hatalom szétporlik".1 A nép nem osztályfogalom többé. „A nép egy, mint az Isten, egy, mint a szent igazság, egy, mint az örök erény. A nép nem a volt úrbéres, nem a proletariátus, nem a henye lézengő : a nép nem ismer osztályzatot ; a nép mi vagyunk összesen és mindnyájan" — írja Jósika Miklós.2

Aki a népről úgy beszél, mint amelyhez ő nem is tartozik s mely csupán őérette van : annak fogalma sincs arról, mi a polgári társaság.3 S ha a nép elnevezés a társadalom egy rétegének megjelölésére szolgál is, mint Petőfinél : többé nem alacsonyabb, hanem éppen magasabb értékek hordozójának szerepét tölti be. A népköltészet az igazi költészet. A század feladata annak megvalósítása, hogy a nép ne csak a költészetben, hanem a politikában is uralkodjék.4 A természetjogi iskola tanításában az erkölcs helyére a jog kerül a politikai gondolkozás alappillére gyanánt. A szabadság : minden velünkszületett természeti jognak oly gyakorlata, hogy ezáltal másnak természeti jogai ne szenvedjenek sérelmet. A jogot az emberi cselekedetek abszolút értékmérőjének tekintik. Elismerik ugyan, hogy időlegesen szükség van még a társadalomban erényre, de remélik, hogy „megjövend az idő, midőn az emberiség ügyének oltáránál erényre nem leszen szükség". Most az erény jóltevője, védője az emberiségnek, idővel azonban a világnak nem lesz szüksége jóltevőkre, hanem a polgári jog és kötelesség mindent magába foglal. A jog és kötelesség eszméje minden harma' 1

Szacsvai Imre : Népkívánatok (Nagyvárad) 13. 1. Magyar Szózatok (Hamburg 1847) 322—23. 1. „Mindnyájunk egyenlő személyes méltóságot rejt magában, melyet . . . sem másra átruházni, sem mástól elfogadni nem lehet, hanem ki-ki önmagára van szorítva. Ezen elválhatatlan személyes méltóságnál fogva minden ember egységnél nem többnek s nem kevesebbnek tekintendő az egymás közti szabadságviszonyok meghatározásában." Benczúr János : A szabadság és társadalmi rend elmélete (Pest 1848) 18—19.1. 2 Pesti Hírlap 1848 júl. 22. 3 Munkások Újsága 1838 dec. 1. (18. sz.) Mit akarunk mi? 4 Miiller Lipót : Petőfi politikai költészete és Béranger. Eötvösfüzetek, III. (Budapest 1924) 67—68. 1.