Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

578 VARGA ZOLTÁN [38] fontosságú vonása, hogy a szellemileg fejlett és művelt ember nemzetgazdasági szempontból jelentősebb tevékenység folytatására képes és közgazdasági emelkedésünk igazi alanyává válhat. Másik, éppen szempontunkból még nagyobb figyelmet érdemlő oldala a népnevelés kiterjesztését sürgető gondolatoknak a politikai joggyakorlat kérdése. A neohumanista ideálizmus a törvényt és a jócseleked eteket nem kényszer útján akarja megvalósítani, hanem az erkölcsi érettséget elért ember szabadakaratának független megnyilvánulásától várja azt. Tehát a „nevelés foganatosabb minden politiabeli fogásoknál". A neveletlen, buta, tanulatlan néptől hűséget, hazaszeretetet, szerénységet, haszonvágy nélküli engedelmességet nem lehet várni, az ilyennek körében sikertelenek maradnak a legbölcsebb rendelkezések, teljesítetlenül a legüdvösebb törvények, a legszükségesebb intézkedések megvalósulása elé is számtalan akadályt és nehézséget gördít a „buta, önhaszonkereső és lelkiismeretlen sokaság." A legügyesebb tisztviselő sem képes kellő éberséget tanúsítani, hogy a „lelketlen és sem az emberi méltóság, sem a közjó érdekeit becsülni nem tanult nép" ki ne játssza. A műveletleneket, „az állatiság szilaj indulataival lappangókat" a legkegyetlenebb büntetés, sőt maga a halálbüntetés félelme sem képes megjavítani, de még megrettenteni sem. Ellenben a jó nevelés ott is hat, ahova a legéberebb rendőrség és közigazgatás sem láthat be. Az önérzetre és az emberi méltóság értelmének felfogására emelkedett ember lelkében hordozza minden erénynek a magvát, amely azután kész is azonnal kivirágozni, sőt gyümölcsöt is hozni, midőn azt idő, hely és kötelesség megkívánja. Önként vállalja ez magára a köz javát szolgáló terheket, vagy legalább csendes és nyugodt lélekkel viseli az elkerülhetetlen megterheltetéseket, mert jól tudja, hogy az embernek nem csupán veleszületett természeti jogai vannak, hanem a társas együttélésből szükségképen következő tartozásai és kötelességei is. A művelt nép önként meghódol ezeknek, anélkül, hogy magát igazságtalanul, elnyomva rabságban érezné. Anélkül, hogy állapotát „saját képzelmei vagy másoknak ingerlő csábításai szerint változtatni kívánná s függetlensége dühét — melyet korunknak szelleme annyira feltüzelt — korlátok között tartani nem tudná".1 Csakis a nemzet fejlett és széles szellemi kultúrája biztosít j a az állami hatalom és jog helyes 1 Beke Kristóf : Nevelésügyében (Veszprém 1833) 4., 13—17.1. U. az : A lélektudomány viszonya a neveléshez. (Pest 1845) 12. 1. Almási Balogh Pál : Egy hasznos ismereteket terjesztő társaság ügyében. Pesti Hírlap 1841, 14.