Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
• [37] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 585 sokkal veszedelmesebb mindent összeperzselő megemésztő lángokkal borítsák".1 A humanitás-eszme szerint a legjobb kormányforma az, melyben az igazi emberszeretet lelkétől vezérelt és a tudományok által minden oldalról kiművelt ész uralkodik, hol a mozdíthatatlan alapon álló központi erő és a körülötte különböző irányban dolgozó erők egyensúlyban állanak. Bár minden kormányformának megadhatónak vélik a maga érdemét és becsét, mégis egyenlő körülmények között a monarchiában látják azt az államformát, mely mind az állami közösség célját leghathatósabban szolgálja, mind pedig a világmindenségben uralkodó rendet és harmóniát a legjobban megvalósítja és leghűségesebben ábrázolja. Művelődési értékeknek pártpolitikai állásfoglalás fölé emelése jellemzi Szemere Bertalannak a kormányra vonatkozó apolitikus fejtegetéseit. Alaptétele, hogy művelt népet nem igazgathat s kormányozhat más, mint az erőt és hatalmat jelentő értelem. A kimagasló egyéniségeket, a legjobb szakembereket kell a kormánynak az egyes ügykörök vezetésével felruházni. A kormány a pártokat nem oszlathatja másként fel, csak ha maga sem pártalakulat, hanem minden párton felülemelkedik s nem kíván vak engedelmességet s a meggyőződés feláldozását nem várja. így a kormán}7ban nem a vélemény, de a tudás és az erő, nem az engedelmesség, de az ész „gyűjtetvén r össze, teremtője lesz minden nagynak és szépnek".2 A nevelés az egyetlen útja bármelyik „status apotheosisának, mert mikor tudományos műveltség és jó erkölcsök vallásos érzéseinkkel kézenfogva terjesztik az üdvös felvilágosodást, akkor a status nagy léptekkel siet arany! kora elébe s ha eddig irusi szegénységgel küzdött is, magából kifejtheti a belső erőt, mely lelki, mint földi kincseket mennyei hatalommal varázsol elő".3 A nevelés az új, ideálista rendszerben államkormányzati jelentőséget nyer. A 30-as évektől ι kezdve egészen tudatos magyar művelődéspolitika körvonalai kezdenek kibontakozni s alig van társadalmi, vagy ι politikai életünknek kiemelkedőbb egyénisége, aki a nevelés kérdésével ne foglalkoznék.4 A nevelésnek egyik alapvető 1 Péterfi Albert : Az erkölcsi és politikai szabadság természete. (Nagyenyed 1836) 21., 34—35. 1. 2 Szemere Bertalan : Utazásom külföldön, I. 202—204. 1. 3 Kállay Ferenc : A halálos büntetésről. A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, V. (Buda 1842) II. rész, 115. 1. 4 Ld. Komis Gyula : A magyar művelődés eszményei, I—II. (Budapest 1927) különösen I. 525—26. és II. 338—39. 1. és Csighy Sándor : A szabadságharc előtti kor pedagógiai törekvései. (Budapest 1936.) Széchenyire : Imre Sándor : Sz. I. nézetei a nevelésről.
