Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
578 VARGA ZOLTÁN [36] a fennálló viszonyokat és az eszme követelményeit egyaránt mérlegelő békés és törvényes úton való haladás. A reformok kiinduló pontjai mindig a fennálló viszonyok legyenek. A középútkeresés hangsúlyozása mellett is mégis a forradalmi iránytól áll e gondolkozás távolabb. Ennek okát elsősorban gondolkodóink apolitikus magatartásában látjuk. A szellem embere, aki a politikai változások mértékét a művelődés és erkölcs előhaladásától teszi függővé, visszaborzad a forradalom szélsőségeitől. Tévedés, hogy a fejlődés annál üdvösebb, minél gyorsabb és mennél gyökeresebb változásokkal jár. Minden javítás feltétele és mértéke annak általános és viszonylagos tökéletessége.1 A forradalom pusztító lángjait mindig valami törvénytelen erőszak gerjeszti s így azok a törvényes hatalom ellen emelkednek fel s az újat a megavulttal, a hasznosat a károssal és a törvényes jogokat a törvénytelen visszaélésekkel együtt egyaránt semmivé teszik. Az igazi „politikai jobbítások" ezzel szemben a törvényes hatalomtól erednek s csak a kor szellemével ellenkező intézményeket és visszaéléseket törlik el és megkímélik mindazt, ami a kor szükségeivel összeegyeztethető. A haladás kérdése a tökéletesedés eszméjével áll kapcsolatban. Az egész népnek ugyanúgy, mint az egyes egyénnek arra kell törekednie, hogy az anyagi, a tudományos és az erkölcsi művelődés minden egyes ágában folytonosan előbbre menjen ; egyénnek és nemzetnek egyaránt állandóan tökéletesednie kell. Ezért ha valamely nép az anyagi és szellemi művelődés felsőbb fokát eléri, azonnal gondoskodni kell az ország kormányzóinak arról, hogy a fennálló intézményeket módosítsák.2 A főhatalomnak arra kell tehát törekednie, hogy a külső szabadságot a belső szabadságtól messze hátramaradni ne engedje, nehogy az önkény és erőszak a lelket megfagylalja és a nemzetet halálos álomba merítse. De másfelől még jobban kell vigyázni arra, hogy a külső szabadság a nép műveltsége előtt ne nyargaljon, nehogy „az ész és törvény nélkül dolgozó s a nemtelen és délceg állati ösztönöktől elragadott erők mind magokat, mind az egész társaságota végtelenbe szétszórják s a pólusok fagyánál is 1 Szontágli Gusztáv : Propylaeumok a társadalom philosophiájához, 82—85. I. Sz. szavai : visszataszítók a rendszer (forradalmi) fonákságai, ha erkölcsi és jogi szempontból tekintjük, kivált erőszakos vértől nem irtózó irányát." Vecsei József : A philosophiának jóitévő befolyása az álladalomra. Tudományos Gyűjtemény 1837, I. 19.1. 2 Péterfi László : A polgári társaságnak megújítása és tökéletesítése, 19. 1.
