Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
[35] A SZABADSÁGESZME A XXX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 595 gondolatához. Igaz ugyan, hogy az emberek között testükre s lelkükre nézve természeti egyenlőség van, mert mindegyikben megtalálhatók ama főtulaj donságok, melyek az okos és szabad valóság lényegéhez tartoznak, de tehetségük, képességük, akaraterejük különböző fokú kiművelése következtében „különböző személyes megkülönböztetés származik az emberek között".1 A különböző szorgalom és lelkierő következménye a vagyonosság különfélesége, ami az egyenlőséggel, a koraliberális arisztokratikus szemlélet szerint, nem áll ellentétben.2 Az egyenlőség fogalma tehát eszerint csak az egyenlő lehetőséggel azonos, de e felfogás arisztokratizmusa mellett is e részen szembehelyezkedik a századeleji tradicionalista és restaurációs ideológia szabadságfogalmával. Igazi polgári szabadság csak ott lehet, hol vallásosság és tudomány virágzik s az igazságos törvény előtt minden polgár egyenlő, s a közterheket tehetségének megfelelően mindenki egyformán viseli, hol a köztanácskozásokban mindenki lelkiismeretes meggyőződését bátran és sértetlenül kimondja, a kormány hajlíthatatlanul és rendületlenül áll az igazság örök oszlopain és ahol az ártatlant még az uralkodóhoz legközelebb álló sem bánthatja büntetlenül.3 Ε neohumanista szellemmel átitatott liberálizmus a szabadság eszményi állapotát nem akarja egy csapásra megvalósítani, hanem a XVIII. század újító lendülete és a XIX. század elejének tradicionalista szelleme között középutat keres. Az állandóság és a forradalom rendszerét állítja egymással szembe s a két ellentét túlzásait és egyoldalúságait kikerülve dualisztikus irány követését ajánlja. Az állandóság rendszere csak a fennállóra támaszkodik, eredménye : tespedés. A forradalmi irány csak az eszmére néz, ennek következménye : anarchiát követő katonai diktatúra. A helyes irányelv : az előre- és hátratekintő, fokonkénti, 1 Luczenbacher János : Elmélkedések a természeti jusstudomány állapotjáról. Tudományos Gyűjtemény 1828, VII. 76—77. 1. 2 Warga János : Az egyenlőségről. Athenaeum 1838, II. f. é. 17. sz. 3 Péterfi Albert : Az erkölcsi és politikai szabadság természete, 24—26. 1. : „Nincs ott polgári szabadság, hol a középidő legveszedelmesebb s a XIX. század fényével legsetétebb ellenkezést formáló maradványa, az elfajult és ditső nevét kicsúfoló Aristokrátzia myriadnyi fejű hydrája a nép többi részét lábaival tapodja s annak 'sírját emésztve abban hiszi állani és abban keresi a polgári szabadságot, hogy mentől több jótéteményeiben s hasznaiban részesül a hazának, annál kevesebb terhét hordozza ; s hogy ha lehet senkitől se függve a legnagyobb gonoszságok közepette is a törvények Chinai czérimoniáji között csúfolódva bujkáljon." — Péterfi László : A polgári alkotmánynak megújítása és tökéletesítése (Nagyenyed 1836). 38*
