Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

578 VARGA ZOLTÁN [34] még arisztokratikusabb rendszert képviselnek a „póruralkodástól" írtózó Szontágh Gusztáv fejtegetései. Szontágh szerint az észjog törvény előtti egyenlőséget s egyenlő polgári jogokat kíván, de nem kíván egyszersmind egyenlő politikai jogokat is, mert ezeknek gyakorlata szellemi és erkölcsi képességet s bizonyos belső és külső önállóságot, függetlenséget feltételez, ami pedig minden emberben nem található meg. A népesség legalsó, legszélesebb rétege, „a pórnép", mindenütt a legszegényebb s ennélfogva a legtudatlanabb legerkölcstelenebb. Erkölcstelensége neveletlenségből s Ínségből származik. A polgári jogok korlátlan kiterjesztése azt eredményezné, hogy végül is minden országos ügyet ez a réteg döntene el, tehát nem a nemzet értelmisége, hanem a szellemi kiskorúak. Ezen a fonákságon — szerinte — még a népnevelés sem segít. Az iskolák terjesztése, a földművelés és ipar védelme esetén a szellemileg és gazdaságilag elmaradott réteg körében a művelődés és vagyonosság fokozódhat ugyan, de azalatt műveltség és" anyagi gyarapodás tekintetében a nemzet értelmisége sem fog vesztegelve tespedni, hanem aránylag — sőt még nagyobb mértékben — ez is halad. így az egyes társadalmi rétegek művelődési és anyagi szintje között az arány nem változik, „az utolsó néposztály mindig a legtudatlanabb s ennélfogva vezérlésre legkevésbbé alkalmatos" marad.1 Ez az irány tehát — mint látjuk — erősen arisztokratikus jellegű. Az arisztokrácia elnevezést Széchenyi szellemében véve, aki szerint ez a fogalom a legjobbak kormányát jelenti, melyben „egyedül az ész, igazság és erény Isteni parancsolnak". Mint Széchenyi, ők sem akarják az aristos nevet csupán „egy nemzetségre" alkalmazni, hanem azt kívánják, hogy becsültessék az ész, igazság és erény dísze mindenütt s mindenkor, akár a fejedelem, akár a legutolsó jobbágy, akár a legvénebb, akár a legfiatalabb halhatatlan lelkét díszíti. Ε világnézeti irány hívei előtt a személyiség elve a rendi hovatartozás felett áll. Eszerint minden ember személy, öncélú valóság, akit dologgá s egyéni célok eszközévé tenni az emberi méltóság lealacsonyítását jelentené.2 Csak az ember — mint személy — rendelkezik jogokkal s ennélfogva minden egyén önkörében független.3 A személyiség elve azonban nem vezet el az általános emberi egyenlőség 1 Szontágh Gusztáv : Propylaeumok a társadalom philosophiájához, 150—152. 1. 2 Vecsei József : A philosopliiának jóltevő befolyása az álladalomra. Tudományos Gyűjtemény 1837, I. 17. 1. 3 Székely Mózes : Észtan (Kolozsvárt 1843) 87. 1.