Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

• [33] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 585 máig. A polgári szabadságjogok azonban ebben a rendszerben csupán másodrendű jelentőségűek, mert értelmüket az ember belső szabadsága, lelki függetlensége adja meg. Jogok bírását erkölcsi érettségnek kell megelőznie.1 Bármely alkotmány e nélkül csak üres beszéd, sőt bűnre és veszedelemre való alkalom ; ellenben a belső szabadság, az igazi vallásos és tudományos műveltség „charta nélkül is szörnyű sokat ér". Polgári szabadságról még szó sem lehet ott, hol igaz, buzgó, vallásos lélek és műveltség nem uralkodik. Az ilyen ország, ,,ha szinte a világ minden chartáját összvehalmozzuk is benne, soha meg nem szabadul a legkegyetlenebb despotizmus gyalázatos rablántzaitól, melyet a legalacsonyabb világi célokat kergető egymást üldöző frakciók kovácsolnak".2

Vajda szerint az emberiség fele az állatnál alig értelmesebb, negyedének van ugyan a társadalomról némi fogalma, de csupán nyolcadát lehet oly értelemben embernek venni, amint az kívánatos lenne. A „néptömeg" csecsemő, de mint oroszlán rázza láncait s tej helyett vért is szeret szopni. Érzi ugyan, hogy nincs ott, hol lennie kellene, valami jobb után törekszik, de nincs világos fogalma kötelességeiről. Nem tudja, mi a jog s hogyan kell azzal élnie. Sorsa vagy önkény, vagy szolgaság. Abol az önkényt megtörte, nem ismert mértéket s a féktelenség útjára sodródott, majd újra szolgaságba hanyatlott. „Polgári rendezkedő szabadság" csak a művelődés kísérője lehet. A műveltek dolga, hogy szigorúan ügyeljenek a népre, kormányozzák és neveljék őt s minél biztosabban vezessék céija, a szabadság felé. A nép széles rétegei nem tudják, mi van javukra, mi kárukra, természetes tehát, hogy vezetőkre van szükségük, akik őket szépszerével, de ha kell erőszakkal is a művelődés és az annak nyomában járó szabadság mezejére vezetik. Ha az okosak és hatalmasok nem szorítják, nem kényszerítik a népet a művelődésre, évezredek múlva sem érik meg az a szabadságra. A képviselet elvének korlátolt alkalmazásával a politikai szabadságjogok kiterjesztését máris részben megvalósíthatónak tartja.3 Az ő gondolatainál 1 Szemere Bertalan Utazásom külföldön, I. (Pest 1845) 202. 1. : „Még azon jogok is, melyeket senkitől nem vonhatni meg, mind olyanok, melyekre az oktatás kisebb-nagyobb mértékben megkívántat i k ' '. 2 Péterfi Albert : Az erkölcsi és politikai szabadság természete (Nagyenyed 1835) 22., 34., 35. 1. 3 Vajda : A néptömeg polgári élete, I—II. Athenaeum 1840. I. f. é. 6. és 12. sz. ; u. az : A szabadság. Életképek 1845, II. f. e. 14. sz. Századok 1938. (Pótfüzet.) 38