Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
578 VARGA ZOLTÁN [26] is transcendens messzeségbe helyezi. Tekintete a földi élet szűk körein belül elérhetetlen s csupán legfeljebb megközelíthető pontra — a tökéletessségre irányul. Az ember földi rendeltetése, hogy lelkierejét céljainak megfelelően használja, hogy magát minduntalan tökéletesítse : „ez az a dicső pálya, melynek futására hivattunk." Az új ideálista világképben a keresztyén perfekcionizmus és az antik görög életeszményből táplálkozó harmonia-gondolat olvad össze. A lélek tehetségei tökéletesíthetők s ennek elérése csupán az emberen múlik. Bármily különböző fejlődési fokon álljanak is az egyes emberek, mégis a legkisebb erejű és tehetségű emberben is megvan a képesség és lehetőség a folytonos tökéletesülésre. Ez az emberi lélek alaptulajdonsága. A tökéletesedés útjában álló külső akadályok nemcsak legyőz -hetők, hanem maga az akadályok legyőzésére irányuló erőkifejtés is a tehetségek fejlesztését szolgálja és így a tökéletesség megközelítését teszi lehetővé.1 „Főcélja az embernek e földön, hogy azon eredeti formáját, melyből őt az első törvényszegés kivetkeztette, ismét visszaszerezni igyekezzen, avagy amint a Teremtőtől vett erejének természetében fekszik, józan értelmű, helyes érzésű, jó akaratú valóvá törekedjen.2 Az embernek mint erkölcsi lénynek rendeltetése, hogy az eredeti isteni jóságra, szentségre és tökéletességre törekedjék, hogy egész élete folyamán az igaz, jó és szép megvalósításán fáradozzék.3 Az erkölcsi tökéletesség és főjó Istenben valósul meg, aki maga a főjó, minden áldás örök és kimeríthetetlen forrása, a világon levő összes testi és lelki javak kútfeje.4 A kor ideális szemlélete a boldogságnak is erkölcsi tartalmat ad. „A boldogság nem lehet más, hanem egy olly jó és helyes magaérzése az embernek, mellynek fundamentuma ben vagyon az emberben és melly független legyen minden külső dolgoktól." Boldogság és erkölcs szoros kapcsolatára mutat rá az ember végcéljának elemzője : az igazság az ember vezére, az erkölcs vitézkedésének pályája, a tartós boldogság pedig diadalmi koszorúja. Az igazság, erkölcs és boldogság három olyan testvér, „melyek az embernek igaz életet, az életnek tartós kellemet, a kellemnek lelket 1 Fejér György : Antropologia (Budán 1807) 459 460. 1. U. az : Az ember kiformáltatása (Budán 1835) 302. 1. Warga János : Az egyenlőségről. Athenaeum 1838, II. f. é. 17. sz. 2 Horváth János : Sz. István első apostoli király, 6. I. 3 Szontágh Gusztáv : Propylaeumok a társadalom philosophiájához (Budán 1840) 18 19. 1. 4 Péterfi Károly : Alapfilozófia (Nagyenyed 1841) 156., 166. 1.
