Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

• [27] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 585 kielégítő hatást és erőt szereznek." Az emberi természetnek olyan javai ezek, melyek nélkül a bőségben élő szegény, a hatalmas erőtlen, a méltósággal övezett méltatlan, a fényes hivatalban ülő pedig becstelen.1 Még azok is, akik a boldogságban csupán ,,az emberi természet testi részének tzélját" látják, az embernek testi és lelki erők kettősségén felépülő természetéből indulnak ki, s — Kant és követőinek gondolatai nyomán — a boldogságot a lélek céljának, az erkölcsiségnek alárendelni kívánják. A boldogság náluk teljesen elveszíti erkölcsi értelmét, csak „gyönyörűséget" és „kedves érzéseket" jelent. Ennek elérése azonban csak akkor lenne az ember egyetlen és legfőbb célja, ha ő „mint állat, csupán testi erőkkel felruházott valóság volna." Minthogy azonban testi adottságaihoz „valami fenségesebb természet", az „okos" lélek is kapcsolódik, kell, hogy az erkölcsiség mint a lélek célja a testi boldogság céljánál előbbvaló legyen és soha sem szabad megtörténnie annak, liogy a boldogságot az erkölcsiség elmellőzésével, az igazság és kötelesség feláldozásával érjük el. Testi boidogdogság és erkölcsiség azonban összeegyeztethető egymással s az ember veleszületett törvények szerint köteles mindazon cselekedetek által, melyek őt erkölcsi valósággá teszik, a testi boldogságra is törekedni.2 Erkölcsiség és boldogság ilyetén szintézise a magyar korai liberalizmusnak állandóan ismétlődő tétele. A hazai és nyugati liberálizmus egyik legjobban kiaknázott forrása, Welcker szerint is egyén és közösség életének legfőbb feladata a belső, lelki tökéletesség, — vagy erkölcsiség s a külső tökéletesség, vagy boldogság elérése, valamint a kettő között harmonikus kiegyenlítődés létesítése.3 A vázolt ideális szemlélet az embert elsősorban a benne rejlő erkölcsi tulajdonságok alapján értékeli, természetes tehát, hogy a szabadság kérdése is elsősorban a „belső szabadság" körére tolódik át, a szabadságfogalom erkölcstartalommal telik meg s a szabadság problémája elsősorban erkölcsi problémává válik. Már Rousseau hangsúlyozta az 1 Szilassy János : Az embernek iránya. A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, I. (1831—1832) 303. 1.' Az ember tehát erkölcsiség követésére rendeltetett ugyan, de az erkölcsi tökéletes boldogságban van az ő végcélja és legfőbb rendeltetése. Luczenbacher János : Elmélkedések a természeti jusstudomány állapotjáról. Tudományos Gyűjtemény 1828, VII. 67. 1. 2 I. Gr. B. D. : A nemzeti jói-létről (Bétsben 1831) 13. 1. 3 H. Zehnter : Das Staatslexikon von Rotteck und Welker (Jena 1929).