Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

• [25] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 585 ság, mintaképe az Istenség, működési köre a világ. „Behat a Teremtőnek planumába, az elmúlt idők ezredit magába foglalja az ő gondolat ja s az ő cselekedeti a jövőnek kezesi." De csupán akkor éri el dicsősége teljességét, ha a lelkében élő erők a test bilincseiből kibontakozva kifejlődnek és működnek.1 Ez a meghatározás Kant szellemét tükrözi vissza. Szerinte az emberfogalom beteljesedése a szellemi embernek az érzéki, az értelemnek a természeti adottságok felett való uralmában következik be. A humanitás eszme ily folgalmazása a harmónia gondolatával párosul. A harmónia-elv hirdetői nem elégszenek meg csupán azzal, hogy a lelki tehetségeknek a test bilincséből való kiszabadítását sürgessék, hanem az igazi embereszmény megvalósulását abban látják, kiben az összes meglévő tehetségek, fokozatos kifejtés után a legteljesebb összhangba kiépítve találhatók meg. A tehetségek kifejtésének és összhangbahozásának feladata a nevelésre hárul. Értelem, érzelem és akarat harmóniáját az igaz, jó és szép elvének megvalósítása is indokolja. Amint a műveletlen, durva, vagy helytelenül művelt értelem mellett képzelni sem lehet a szó valódi értelmében vett jó szívet, ugyanúgy a durva és műveletlen szív sem mutat helyes érzelmi műveltséget. Az értelmi, érzelmi és akarati tényezők egyensúlyba állítása mellett a lélek és test harmonikus kiművelése is jelentőséget nyer az emberfogalom szempontjából : az embernek arra kell törekednie, hogy mind teste, mind lelke képes legyen sajátos rendeltetése betöltésére. A harmonikus embereszmény és a szellem emberéről alkotott fogalom összeolvad s e szintézis eredménye az a felfogás lesz, hogy az ember testi és lelki tehetségeinek összhangja valóban csak akkor következik be, ha a szellemi rész „önhatólag uralkodik az állatin". Az ember akkor éri el személyes érettsége korát s akkor közelíti meg a tökéletes ember mintaképét, ha önuralma saját maga számára örömet és megelégedést okoz.2 Az .emberfogalom fenti értelmezéséből az állandó fejlődés és tökéletesedés következik. A fogalom nem nyerheti el beteljesedését, hanem folytonos mozgást, az eszmény elérése felé való közelítést tételez fel. Az ember-méltóság erkölcsi értelmezésétől áthatott emberi elme az élet célját 1 Horváth János szavai, Muzárion III. (Élet és Literatura XI—XIX.) 4—6. 1. 2 Beke Kristóf : A lélektudomány viszonya a neveléshez (Pest 1845) 19—20.1. Hetényi János : A lélektudománynak nevelési fontosságáról (Pest 1844) 28—29.1. Kiss János : Világpolgárságról és hazafiságról. Tudományos Gyűjtemény 1832, IX. 65. 1.