Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

578 VARGA ZOLTÁN [20] erkölcsi alapjától, mert a rossz uralkodó Isten fenyítő eszköze, az ellene való felkelés Isten akarata ellen való lázadás. Az engedelmesség nemcsak akkor kötelező, ha a törvények és rendelkezések az alattvalók céljainak megfelelnek és ők ezeknek az okát át is látják, de akkor is, ha érdekeikkel ellenkeznek, okaikat pedig megérteni nem tudják.1 Az alattvalók kötelessége, „hogy meggondolván, hogy az Isten mely sok és nagy dolgot bízott a Királyokra, tselekedeteiket vakmerően, azoknak okait eléggé nem tudván, ne vizsgáljuk, ha valamikor hibázni találnának is, azért felőlük gonoszul és illetlenül se ne szóljunk, se ne gondolkodjunk ; mert jóllehet az Isten képét viselik : mindazonáltal azok is emberek, mindenekre nem elégségesek, hanem kéntelenek másokra hallgatni."2 Az igazi hazafi e restaurációs gondolatkör hívei szerint is csak az lehet, aki erősen áll, midőn igazi konstitucionális kérdés forog fenn ; ám szerint ük valóban alkotmányos kérdések csak a nemesség társadalmi kiváltságait érintő ügyek, míg a rendek törvényhozói jogai másodrendű jelentőségre zsugorodnak. Igen nagyfokú tudatlanság szerintük a rendi ellenzék elve, hogy országgyűlés idején királynak és rendeknek azonos súlyuk van. A királlyal szemben támasztott sérelmek és panaszok előterjesztésének módjára Nehemiás példája szolgál, aki „sírva és szomorú ortzával járult a királyhoz".3 A másik irány, mely a szabadságfogalom értelmezése tekintetében a XIX. század első felét a felvilágosodás korával szembeállította, a tradicionalizmus gondolatköre volt. A francia forradalom véres jeleneteiből levonható következtetések, a Martinovics-összesküvés és még inkább az annak méreteiről és mértékéről elterjedt, sokban túlzott híresztelések a magyarság lekét alkalmassá tették a felvilágosodás ideológus haladást sürgető, a fennálló viszonyokat nem mérlegelő magatartásával szemben a múlthoz ragaszkodó 1 Földvári József i. m. 3—5.1.; uo. így ír a katholikus Horváth János is : ,,. . . A fejedelmek, az Isten szolgái, nem a jócselekedetnek vannak félelmére, hanem a gonosznak . . . Azokért szükséges, hogy engedgyetek, nemcsak a büntetésért, hanem a lelkiismeretért is . . ." Szent István első apostoli király (1825) 23. 1. 2 Keresztyén Erköltsi Tudomány, III. (Debrecen 1823) 232 — 34. 1. 3 Varga Z. : Szoboszlai Pap István, 9—11. 1. A jobbágytelken lakó nemesség megadóztatásának politikai és társadalomtörténeti jelentőségét Mályusz E. világítja meg : A reformkor nemzedéke (Századok 1923, 17. s köv. 1.) és Kossuth működésének társadalomtörténeti háttere (Napkelet XI. k. 1928, 175—76.1.) c. tanulmányaiban.