Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

• [21] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 585 tradicionalizmus elfogadására.

1 Ez a tradicionalizmus nem zárkózik ugyan el teljesen a haladás gondolatától, de e fogalmat egészen konzervatív módon határozza meg. Legjellemzőbb tulajdonsága a törvények változtatásától való óvakodás, mert szerinte ennek következtében meginog a népben a törvények iránt érzett bizalom, s felvetődik benne a kérdés : vájjon jók-e azok. Az ideológia egyik jellegzetes képviselője, Szoboszlai Pap István debreceni lelkipásztor, az 1825—27-i országgyűlésen elmondott egyházi beszédeiben Pál apostol intelmeivel figyelmezteti ugyan híveit és hallgatóit, hogy a „törvényadónak a gyermeket tejjel, a meglett embert pedig határozott eledellel kell táplálni", mégis tiszteletben kívánja tartani, amit az elmúlt idő épített és a régiség megszentelt, ami az atyáktól örökségül szállott az utókorra, — mert ez az egyedüli út a boldogság, a tökéletesség felé. Mint az épületnél, a törvénynél is a tartósság szolgál a jó alkotás és erősség bizonyítékául, ezért Magyarország törvényeinek jóságáról maga az idő is tanúskodik, mert nem lehetnek azok rosszak, ha az egymásután következő nemzedékek javításukat nem tartották szükségesnek. Az ősi törvényekhez ragaszkodásnak nem szabad a szükséges változásokat akadályoznia, de nem is erőszakos ugrásokkal kell a régi törvényt újakkal felcserélni. ,,Tsak a mi látásunkra és értésünkre is, mely sok tartományok borultak vérbe és tűzbe, mivel az Atyák által tsinált határok vakmerően elbontattak, amiatt, hogy az újításnak nyughatatlan lelke megvetette az Atyáknak bölcsességét ; feláldozta egy tsiklándozó gondolatnak azt, amit századok tapasztalása és haszonvétele helybenhagyott." Nem szabad elbontanunk az ősök készítette nyolcszáz esztendős régi határt. „Az elmultakban tétetett le a fundamentum, melyre építeni kell a törvényhozónak, hogy ne fövenyre építsen, hanem kősziklára".2 Az újítások veszedelmes következményétől való félelem e tradicionalista szemléletben a rendi alkotmányhoz való szigorú ragaszkodással párosult.3 1 Mályusz E. : Sándor Lipót iratai, 142. s köv. 1. Hóman Bálint és Szekfű Gyula : Magyar történet, 3V. 156. 1. 2 Szoboszlai Pap István : Diétái prédikátziók, melyeket az 1825., 1826., 1827-iki országgyűlés alatt mondott (Debrecen 1828) 27—28., 73., 140., 145., 147—48., 153., 229—231.1. Ld. Varga Z.: Szoboszlai Pap István 11—12. 1. Igen jellemző példa a tradicionalista gondolkozásra Cserey Miklós ; ld. Kazinczy Ferenc levelezése, XIX. 336. s köv. 1. (Cserey levele Kazinczyhoz, Kolozsvár 1825 máj. 6.) 3 Iványi-Grünwald Béla : Széchenyi magánhitelügyi koncepciójának szellemi és gazdasági előzményei és következményei a rendi