Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

• [17] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 585 is megtalálható az a megrázó élmény, amely az új államszemlélet belső feltételeit előkészítette. ,,A forradalmi ideák martinovicsi katasztrófája" volt az a mélyreható élmény, amelynek a felvilágosodás gondolatköréből táplálkozó, mérsékelt reformtörekvésektől áthatott magyar társadalomra döntő jelentősége volt.1 A felvilágosodás-eszméktől való elfordulás legteljesebben a restaurációs gondolatkörben nyilvánul meg. A felvilágosodás államszemléletét a célszerűség szempontjait követő racionalizmus és immanens értékelés jellemzi s egész államtanának alapja az önállósággal és önelhatározással bíró autonóm egyének szabadságáról alkotott felfogás. Szerinte az állami szuverénitást képviselő központi hatalom — akár abszolutisztikus, akár alkotmányos formában — egyaránt szabad egyéneknek a célszerűség szempontjait követő önelhatározásából ered. A restaurációs gondolatkör viszont az állam és a központi hatalom keletkezését emberi elhatározáson és célkitűzéseken kívülálló transzcendens okokkal magyarázza. Űj életre kel tehát az államformának és a kormányzati hatalomnak Isten akaratából való származtatása ; főképen az egyházak és egyháziak teszik magukévá. A katolikus egyház polemikusai a protestáns egyházaknak a forradalmi szellemmel való kapcsolatát bizonyítgatva a katolikus egyház politikai megbízhatóságát, a felsőséggel szemben tanúsított lojális magatartását büszkén hangsúlyozzák.2 A protestantizmus, mely maga is lázadás útján keletkezett, elveiben is a lázadás csíráit rejti. A hittételek változása a protestánsok körében a politikai változások iránti fogékonyságot fejleszti ki. A katolikus isteninek ismeri el az egyházban magától Istentől felállított emberi tekintélyt s bírálat nélkül aláveti magát annak, csupán, mert hivő lélekből fakadt meggyőződése, hogy Isten úgy akarja ezt, mint üdvössége egyetlen útját.3 Az egyház alkotmánya szerénységre, alázatosságra, engedelmességre, türelemre és szeretetre támaszkodik, nem monarhikus, nem oligaihikus és nem demokratikus: nem igazodik semmiféle elmélethez, hanem gazdagon egyesít 1 Ld. Mályusz E. : Sándor Lipót főherceg iratai (Magyarország Ujabbkori Történetének Forrásai, Budapest 1926) 142. s köv. 1. A korszellem változására jellemző Széchényi Ferenc gróf példája (Mályusz E. : A reformkor nemzedéke, i. h. 32. 1. V. ö. még Gillemot Katalin : Gróf Széchényi Ferenc és bécsi köre. Budapest, 1933). 2 Elmélkedés a reformáció harmadik századjának meginnepléséről, 18.1. 3 Nachrichten und Betrachtungen über die ungarische Nationalsynode vom Jahre 1822 (Schultsbach 1824) 131- 132., 139. 1. Századok 1938. (Pótfüzet.) 37