Századok – 1938
Pótfüzet - KOVÁCS ALAJOS: A magyar-tót nyelvhatár változásai az utolsó két évszázadban. (Térképekkel) 561
570 KOVÁCS ALAJOS [10] szerepelnek. Ha valaki tisztán ennek a két népszámlálásnak az adatait veti össze, arra a téves következtetésre juthat, hogy ezen a tájon céltudatos és erőteljes magyarosítás folyt, hogy itt az eredeti tót lakosságot vetkőztették ki nemzetiségéből, holott, amint látni fogjuk, ez az egész vidék, különösen Kassa környékén, Kassától délre, valamint Sátoraljaújhelytől észak felé eredetileg tisztán vagy túlnyomóan magyar lakosságú volt és csak a XVIII. és XIX. század folyamán tótosodott el. A nép legnagyobbrészt megtartotta magyar nyelvismeretét, de mind gyakrabban használta a tót nyelvet családjában és a társadalmi érintkezésben, ami azt a látszatot kelthette, hogy itt eltótosodás folyt, holott — a tótok délfelé vándorlása következtében — csak kétnyelvűség jött létre. Ez azután az újabb időben a magyarság javára dőlt el, de csak a községek egy részében. Abaúj-Torna megyében 1880-tól 1910-ig 16, Zemplénben 12 községben változott át a tót többség magyar többséggé a nyelvhatáron, Ungban pedig csupán három rutén többségű község vált magyar többségűvé. Ezenkívül Abaúj-Tornában két község németből vált magyar jellegűvé. A magyarság e látszólagos hódításával szemben Abaúj-Tornában 2, Zemplénben egy és Ungban ugyancsak egy faluban a magyar többséget harminc év alatt tót többség váltotta fel. A csendes nyelvi harc tehát a számok játéka szerint kétségtelenül a magyarság javára dőlt el. A tótság 24 falut vesztett ilyenformán, a rutének hármat, a németek kettőt. Ezek a változások azonban sok esetben nem jelentik a községek nemzetiségi jellegének teljes megváltozását, a tökéletes asszimilációt, ami ilyen rövid idő alatt nem is lehetséges. Csupán az történt, hogy a két nyelvet beszélők közül újabban többen vallották magukat magyarnak és a másik nyelvet mint beszélt nyelvet jelentették be. Sok esetben pedig az a helyzet, hogy a körülbelül egyforma számú magyar és tót lakosság a lélekszám nagysága tekintetében helyet cserélt: 1880-ban a tót volt valamivel több, 1910-ben a magyar. Sokkal nagyobb jelentőséget nyer azonban ez a változás, ha azt vizsgáljuk, hogy azok a falvak, melyeknek jellege 1880-ban az abszolút többség alapján tót volt, de 30 év múlva már magyar, milyenek voltak régebben. Kiderül e vizsgálatból, még sokkal világosabban, mint a Nyitra alatti tót nyelvszigetnél, hogy a Kassa—Sátoraljaújhely közötti nyelvhatári vidék az utolsó két században valóságos temetője volt a magyarságnak. A szóbanforgó községek 4 kivételével mind színmagyarok vagy magyar többségűek voltak kétszáz évvel ezelőtt. íme a részletes kimutatás 1720-ból, 1772-ből és