Századok – 1938

Pótfüzet - KOVÁCS ALAJOS: A magyar-tót nyelvhatár változásai az utolsó két évszázadban. (Térképekkel) 561

[9] A MAGYAR TOI' NYELVHATÁR VÁLTOZÁSAI 573 tehát, bogy 200 évvel ezelőtt még mind a négy község magyar volt. Losoncapátfalva és Ebeck még 1772-ben is magyar többségű, sőt ez utóbbi még Fényesnél is magyar-tót faluként szerepel, pedig ő gondosan ügyelt arra, bogy mindig a többségben lévő nyelvet nevezze meg első helyen. Kiskixrtös adatai 1772-ből hiányzanak, Gács pedig német-tót nyelvűnek van jelezve. A gácsi posztógyár, amely 1762-ben alakult, hozhatott ide német munkásokat, akik aztán eltótosodtak ; ugyanez a sors érte Kiskürtös és Losoncapátfalva lakosságát is, úgyhogy a négy község közül Fényes már csak az említett Ebecket mondja magyarnak. De 1880-ig itt is a tótság jutott fölénybe. Ha tehát ezek némileg visszamagyarosodtak 1880 óta — teljes visszamagyarosodásról nem lehet szó, hiszen a tótság jelentékeny kisebbséget alkot —, akkor ebben bizonyára része van annak, hogy a lakosságnak öntudatában élt a magyarsághoz való tartozás, s ezt a Losonccal szomszédos két községben a teljesen magyar város közelléte is erősítette. A gömörmegyei községek közül Rimatamásfalvának 1720. évi összeírása hiányzik ; talán Rimaszombattal volt együtt felvéve, amely város természetesen akkor is teljesen magyar jellegű volt (251 megnevezett adófizetőjéből 241 a magyar és csak 10 a tót nevű). Rimátamásfalva még az 1772. évi Lexikon szerint is magyarnyelvű, Fényes azonban már tót-magyarnak jelzi, ami bizonyára nem eltótosodásból, hanem tót munkások bevándorlásából ered. Gömörrákoson 1720-ban is magyar nevek szerepelnek a tótok mellett (1715-ben 11 adófizetőből három magyar és nyolc tót nevű). Jolsván ugyanakkor a tót és magyar nevek majdnem egyensúlyban voltak (40—38). A város tehát félig magyar volt akkor is. A későbbi adatok már mind eltótosodásról számolnak be ; csak a legújabb időben kerekedett itt újra felül a magyarság. Látható tehát, hogy Nógrád és Gömör megyében a magyártót nyelvhatár alig változott az utolsó kétszáz év alatt ; ami magyarosodás volt, részben városi hatás alatt ment végbe, részben a régi magyarság feléledésének tekinthető. 3. Abaúj-Torna, Zemplén és Ung vármegye. Itt is azokkal a községekkel kezdjük, amelyek 1880-tól 1910-ig tót többségűekből magyar többségűekké váltak. Ezekben a megyékben már jóval nagyobb számú községben változott meg a nemzetiségi jelleg 1880 óta. Kétségtelen, hogy elég számos község alakult itt át magyar többségűvé, amelyek 1880-ban még mint tótok vagy tót többségűek