Századok – 1938
Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10
58 SZABÓ ISTVÁN. új kilencedtörvények nem törték meg az oppidumokat, hatásukat nem lehet jelentéktelennek megállapítani.1 A kései szemlélő, aki a népapasztó járványok és a városi migráció nyomain nagy társadalmi feszültséggel találkozott, s aki e feszültségben a szabad parasztság békés kibontakozásának lehetőségeire ismert rá, a Mátyás korát követő negyedszázad alatt fokozatosan elhalványodni érzi e lehetőségeket. Ez a hanyatló folyamat az 1514. évi forradalom hirtelen zökkenőjével egyszerre a végső állomásra érkezett. A tervelés nélkül, mintegy véletlenül fellobbant parasztforradalom közvetlen indítékait és átfűtő ösztöneinek gyökereit e tanulmányban nem óhajtjuk keresni, azt hisszük azonban, hogy megítélésénél különös tekintettel kell lenni a felényire üresen álló falvakra, a reájuk nehezedő súlyos terhek — a király adója, az egyház tizede s az úr sok követelése — mellett az oppidumok által megindított társadalmi átalakulásra s azokra a törekvésekre, melyek az utóbbi évtizedekben ez átalakulással szembekerültek, de nem kevésbbé a közállapotok általános leromlására, a mátyásutáni ország súlyos politikai válságára s a társadalmi és lelki feszültségre is. Ügy véljük, hogy a hasonló motívumokkal átszőtt szerencsétlen végű Jacquerie, a szerencsés végű angol forradalom s más előttünk járó parasztmozgalmak után a magyar parasztságnak ez, az országot áradásszerűen elöntő felkelése régóta esedékes volt, s évtizedek óta gyűlt a feszültség, mely 1514-ben kitöréshez jutott.2 1 Jellemző a városi migrációval szemben megerősödő törekvések hullámzására e korban : míg Nagy Lajos 1370-ben s Mátyás 1465-ben és 1478-ban parancsokat bocsátottak ki a végett, hogy a jobbágyoknak Kolozsvárra való beköltözését a földesurak engedjék meg, Ulászló megengedte nekik jobbágyaik visszavitelét, de 1508-ban már újból rendeletet adott ki, bogy elégedjenek meg az addig visszavitt jobbágyokkal. Jakab Elek : Kolozsvár története (Budapest 1870) I. 559. 1. s Okit. Kolozsvár történetéhez I. (Buda 1870) 66, 211, 260, 316. 1. 2 Franz idézett tanulmányában a nyugati, főleg a flandriai, a francia ós az angol forradalmak elemzése után a magyar parasztforradalom kapcsán arra a megállapításra jut, hogy „vielfachen unleugbaren Aehnlichkeiten mit den übrigen grossen Bauernrevolutionen lassen den ungarischen Aufstand in eine Reihe mit den westund mitteleuropäischen Bauernkriegen treten". (I. m. 27, 33. 1.) Egyébként Franz végső következtetései szerint a parasztforradalmak nem gazdasági, hanem politikai mozgalmak s általános elégedetlenség kitörései, a parasztok „erheben sich in politischen Krisenzeiten gegen einen Staat, der durch allerhand Verordnungen und neue Aufsätze ihre mühsam gewonnene Freiheit wieder beschränken und sie in eine neue Art von Untertänigkeit herabdrücken will". (I.m. 33.1.) Tanulmányunk eredményei Franz következtetéseit sok tekintetben megerősíteni látszanak.
