Századok – 1938

Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10

HANYATLÓ JOBBÁGYSÁG A KÖZÉPKOR VÉGÉN 59 A bukás teljes volt : a jobbágyságunkkal egyidős költözködési szabadság társadalmi rendszere, melynek lebontását a rendek súlyos érdekek által hajtva is oly óvatosan végezték eddig, egyszerre elenyészett. Most egész sorát hozták meg az artikulusoknak, melyek a jobbágy megbüntetését, röghözkötését és terheit állapították meg. Ezek között, az előadottak után, új megvilágításban véljük megjelenni azokat az artikulusokat, amelyek a jobbágy városba költözését a röghözkötésen kívül is erős szankciókkal tilalmazták. Csak azt engedték meg, hogy a király és a főurak szabad városainak lakosai kölcsönösen szabadon költözhessenek, de a város kapujának a jobbágy előtt zárva kellett maradnia. Ha pedig a hatalmasok, vagy bármely rangúak a jobbágyot, „amely nélkül a nemesség nem sokat ér", ura akarata ellenére elviszik, 100 forint bírságra ítélendők. Ha továbbra is engedetlenek, elveszítik a jobbágyot magába fogadó helyet, „sive sit civitas, sive oppidum, sive villa, sive portio". A főpapok — minthogy az egyház javai el nem veszíthetők — a 100 forinton túl a hely becsüjében marasztalandók el. Hasonló büntetés szabandó azokra is, akik a szökött jobbágyot megintésre nem adják ki. Ha pedig szabad vagy megerősített város, a kunok vagy jászok, vagy más királyi jobbágyok vinnének maguk közé erőszakosan idegen jobbágyot, vagy nem adnák ki a szökött jobbágyokat, az ily helységek bírái és esküdtjei minden egyes jobbágyért 200 forint büntetést fizetnek s ezen felül megfizetik a jobbágy homagiumát is, minthogy az ily helységek sem idegeníthetők el. A királyi és főpapi jószágok e kivételes bánásmódjára való tekintettel a világi személyeket egyházi személyekkel és a királyi jobbágyokkal szemben hasonló büntetés érhet csak, a birtokot nem veszítik el.1 A céltudatos politikai akarat nélkül elviharzó s vészes indulatokban kiégő forradalom elbukásával és a jobbágyság teljes társadalmi elhanyatlásával elbukott a magyar parasztpolgárságnak az utóbbi negyedszázad alatt már elfogyóban lévő ígérete is és sötétebbre váltak az árnyak, melyek Mohács előestéjén a magyar földre borultak. Szabó István. 1 1514 : 14, 25, 26, 27, 28, 29, 32. tc. A parasztlázadás után megindult az oppidumok — a kisebbek — társadalmi süllyedése is. Pl. az említett Szentpál, mely 1493-ban (Dl. 36997) és 1512-ben (Dl. 36998) közös összegben kirótt pénzcenzust fizetett, 1519-ben fejenkénti cenzus mellett a természetbeniek egész sorát, disznó- és ökörváltságot s most már kilencedet is szolgáltat (Dl. 37007).