Századok – 1938
Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10
HANYATLÓ JOBBÁGYSÁG A KÖZÉPKOR VÉGÉN 57 ről. Ε tényben nem volna elég csupán a statikus állapot helyzeti előnyeit keresni, abban az oppidumokat magába ölelő nagybirtok hatalmas politikai súlya jelentkezik. Sok reményt maga a nemesség sem fűzhetett a kilencedakcióhoz. Legalább is erre mutat, hogy a jobbágy megtartása végett egyidejűleg másik mozgalom is folyik. A rendek ugyan 1492-ben megújították a költözködési szabadságot, de az ecldigi hat. márka helyett az alispánnak és szolgabíróknak ezentúl csak három márkában kell a jobbágyát jogtalanul visszatartó földesurat elmarasztalni, viszont kétszer három márkával kell büntetni azt a földesurat, aki más jobbágyát erőszakosan elviszi és nem adja ki. Három márka büntetés sújtja azt is, aki szökött jobbágyot felfogad és azt megkeresésre nem adja ki. Kivételesen a büntetés 25 márkára emelkedik fel s az ispán és az alispán is hasonló büntetés alá esik, ha tisztségével visszaélve, erőszakosan vezet el jobbágyokat,1 A büntetés tehát a jobbágy költözés jogát megtagadó földesúr helyett a jobbágycsábító, vagy az engedély nélkül eltávozott jobbágyot befogadó úrra kezd áttolódni : nyilvánvaló, hogy a szabad költözködés jogának válsága már most megkezdődik. Az 1495. évi országgyűlésen a költözés jogáról már nem is történik említés, mikor 25 márkával sújtják azt a földesurat, aki a bűnbeesett és azután hozzászökött idegen jobbágyot nem adja ki. Az ispánra is hasonló büntetés vár, ha az ilyen jobbágyot ő venné védelme alá.2 A rendek 1504-ben úgy találják, hogy az eddigi szabályok ellentmondanak egymásnak, s hogy a jobbágy elvitelére kevés a büntetés. Ebből „plurima et indicibilia scandala" keletkeznek naponként, ezért kimondják, hogy ezentúl senki más jobbágyának másként, mint a szolgabíró útján, nem szerezhet szabadságot, s a szolgabíró köteles törvényt látni az elköltözni óhajtó jobbággyal szemben emelt vádakban is. Ha a paraszt tisztázta magát, szabad elköltöznie, de ha valaki jogtalanul viszi el vagy tartja vissza más jobbágyát, 100 aranyforintot kitevő 25 nehéz márkában marasztalandó el.3 A szolgabíróknak a jobbágy licenciák ügyébe való bevonása a köznemesség szemmellátható sikere, hiszen a szolgabírók az ő soraiból kerülnek ki. Bár ezek a törekvések éppúgy nem enyésztették el a jobbágyság szabad költözködésének rendszerét, miként az 1 1492 : 93, 94. tc. 2 1495 : 18. tc. 3 1504 : 16. tc.
