Századok – 1938

Szemle - Sándorfy Kamill: Törvényalkotásunk hőskora. Ism.: Farkas László 548

548 SZEMLE helyesen a magyarságnak a németséghez való viszonya a XIX. »sz. eleje, tehát a nemzeti gondolat tudatosulása óta. De a munka, ha nem is értünk vele egyet mindenben, igen értékes összegezése a magyar nemzeti állam szellemi és politikai alapvetésének. Tóth László (Pécs). Sándorfy Kamill : Törvényalkotásunk hőskora. Az 1825—1848. évi reformkorszak törvényeinek története. II. kiadás. Budapest, 1936. 8° 359 1. A szerző könyvével ,,a jövendő történetíráshoz kívánt anyagot szolgáltatni". Célja csak adatgyűjtő, ő maga lehetőleg keveset beszél, annál gyakrabban juttatja szóhoz a korszak hőseit ; ez a könyvnek egyéni zamatot ad, de a sok idézés fárasztja az olvasót. Hogy a magyar törvényalkotás hátterét megrajzolhassa, az 1825. év helyett egészen Werbőczyig megy vissza, a kodifikációs műhelymunka tárgyalásában pedig az 1790—91-i országgyűlésig. Az egyes törvényjavaslatokat naplók, a kerületi- és megyegyűlések jegyzőkönyvei, emlékiratok és egykorú kiadványok bőséges anyaga alapján az országgyűlések időrendjében tárgyalja. 1825- -36-ig csak előkészítő munka folyt, tulajdonképen csak szavak hangzottak el, s a jobbágy is csak színleg kapott engedményeket. 1833 májusában megjelent Magyarországnak Werbőczy után legnagyobb kodifikátora, Deák Ferenc, s a második korszak munkája, 1848-ig, már az ő szellemi irányításával folyt. Külön fejezet foglalkozik a 48-as törvényhozás jogi előzményeivel s végül magukkal a 48-as törvényekkel. A tárgyalás menetében mindenütt elsősorban a jogtudós szava szól, a történész háttérben marad. Talán éppen ezért behatóbb a váltótörvény története és a büntetőtörvénykönyv, valamint a büntető eljárás kodifikációjának tárgyalása. A közlekedési törvényt tárgyalva Széchenyi tevékenységének megértéséhez szükséges előbbi helytartótanácsosi működésének ismerete is. A korszak tárgyalásában pedig nem mellőzhetők a Magyar Történelmi Társulat „Fontes" kötetei, különösen Domanovszky, Mályusz és Szekfű kiadványai. Az olvasó a művekre való hivatkozásban sok helyen nem talál pontos utalást (pl. 116, 130, 212, 214, 227, 260. stb. í.). A lelkes munka azt igyekszik bizonyítani, hogy „a reformkorszak törvényalkotásai nem forradalmi behatások alatt születtek, hanem azokat évszázados fejlődés előzte meg". Beöthy Ákos szerint a reform nálunk mint szervezeti továbbfejlődés jelentkezett és a nemzeti egyetértés teljes összhangjával végződött. A kodifikációs anyagot a külföldi események nem változtatták meg, nem forradalmasították, csak gyorsították. A sajtó hangja is csak élénkebb lett, de nem forradalmi ; 1848-ban még Kossuth is megfontolt kodifikátor. Farkas László. Göllnerová. Alzbeta : József liötvös. Stúdia literárne historická. (Spisy Filosofické Fakulty University Komenského ν Bratislava, c. XXV.) Bratislava, 1937. 8° 244, 2 1. Eötvös József életművéről szóló irodalmunk nagyon fogyatékos. „A rendszeres, kimerítő elemzéssel — írja Négyesy László 1913-ban — majdnem minden művére nézve adósak vagyunk ; inkább összefoglaló jellemzések készültek eddig részint egész pályájáról, részint működésének egyes köreiről, de még életének és fejlődésének sok mozzanata felderítésre, gondolatszövetének összetétele, szálainak eredete, színeinek és formáinak művészete pontosabb meghatározásra vár." A helyzet azóta alig változott. Ferenczy és Voinovich alapos, de sok részletet homályban tartó életrajzai, Péterfy, Szabó Dezső esszéi s néhány részlettanulmány a Karthausi forrásairól alkotja ma is az Eötvös-irodalom legértékesebb részét, ezek a munkák alakították ki bennünk Eötvös József