Századok – 1938

Szemle - Petit; Maxime: Histoire de France. La Troisieme République. Ism.: Benda Kálmán 549

SZEMLE 549 arcképét. A modern magyar irodalomtörténeti kutatás egészen érthetetlenül mellőzi Eötvöst s Szerb Antalon kívül, aki irodalomtörténetében szellemesen, de felületesen és· egyoldalúan magyarázza az Eötvös-problémát, senki sem kísérelte meg átértékelését, senki sem vállalkozott naplóinak és levelezésének feltárására, va^y akár csak kiadására, bár napjainkban éppen egy Eötvösre emlékeztető író-típus és egy eötvösi irodalomszemlélet aktuálissá tennék egyéniségének és eszméinek mélyebb feltárását, így a politikus és a költői lélek ellentéteinek elsimítását. Igen érdekes, hogy most éppen egy tót irodalomtörténész, Szabó Dezső tót fordítója, Bújnák tanítványa vállalkozik arra a feladatra, hogy monografikusán feldolgozza Eötvös egész munkásságát. Örömmel üdvözöljük ezt a kísérletet. Szlovákiában ma Eötvös tanításainak olyan újjáélését tapasztalhatjuk, mint amilyet láttunk pár évvel ezelőtt az egész magyar nyelvterületen Széchenyi eszméivel kapcsolatban. Különben is érdekes eredményekre számíthatunk, ha idegen szempontokból kiinduló kutató közeledik egy magyar íróegyéniséghez. Sajnos, éppen a szempontokat nem látjuk a testes munkában. G. módszere nem alkalmas arra, hogy egy halvány vonással is többet nyújtson nekünk Eötvös megértéséhez. Ez a leíró módszer, melyet gyengébb és fantáziátlan pozitivistáink monográfiáiból ismerünk, már nem állja meg a helyét a magyar irodalomtörténetírásban. G. dolgozata, sajnos, nem egyéb, mint az Eötvös-kutatás már régen ismert eredményeinek eklektikus csoportosítása, Eötvös irodalmi és politikai eszméinek rendszeres kivonatolása ; helyenkint csak az immár közkézen forgó általánosítások ismétlésére szorítkozik. Viszont aránytalanul bőven foglalkozik Eötvös kevés ránkmaradt költeményével, s ezek verstani vizsgálatával valóban értékes, alapvető munkát végzett. Bár tanulmánya gonddal készült, a modern magyar irodalom kialakulásának bevezetőül adott vázlata (9—10. 1.) nagy tájékozatlanságra vall. Az iskolákat generációs csoportokra osztja. Az első generáció a franciás, a második a magyaros, a harmadik a latinos, végül a negyedik a preromantikus németes iskolába tartozik, ez utóbbinak tagja Eötvös József is. Ugyanilyon mechanikus szempontok szerint tagolja Eötvös életművét is. Nem ismeri továbbá az újabb jelentős magyar Eötvös-irodalmat sem. A Karthausi francia mintáival foglalkozva (177—178. 1.) csak Berkovics Miklós és Kastner Jenő tanulmányait használja fel, de két újabb, jelentős dolgozatról, Nóvák Lászlóéról (Az ifjú Eötvös és a francia irodalom, 1930) és Elek Oszkáréról (A karthausi és forrásai, Irodalomtörténeti Közlemények, 1934) nincs tudomása, pedig az első a Bibliothèque de l'Institut Français à l'Université de Budapest sorozatában jelent meg, a második a legjelentősebb magyar irodalomtörténeti folyóiratban. Valóban bizonyos merészség kell ahhoz, hogy valaki a magyar irodalommal foglalkozzék az Irodalomtörténeti Közlemények cikkeinek ismerete nélkül. Eötvös francia kapcsolatait különben is tévesen ítéli meg — persze nem ismeri Concha munkáját (Eötvös és Montalembert barátsága, 1913), kisebb tanulmányokat, adatközléseket nem is említve. Sárkány Oszkár. Bainville, Jacques : La Troisième République. 1870—1935. (,,Les grandes études historiques" sorozata.) Paris, 1935. 8° 319ί. Daudet, Léon : Panorama de la IIIe République. Paris, 1936. .Nouvelle Revue França se". 8° 267 1. — Petit, Maxime : Histoire de France. La Troisième République. Paris, 1936. Larousse. 4° 464 1. B. a III. Köztársaság belpolitikai életének rajzát adja, széles síkon,