Századok – 1938

Szemle - Gent; Werner: Die geistige Kultur um Friedrich den Grossen. Ism.: Komoróczy György 545

SZEMLE 545 gógiatörténeti tanulmány. Megállapítja Comenius, a Ratio Educations és általában a kor nevelői eszményeinek érvényesülését a pedagógus Tessedik munkásságában. Valóban meglepő, hogy az. iskoláztatás terén mennyire a legmodernebbnek tartott pedagógiai elgondolások nyomai fedezhetők fel e XVIII. századi talajon felnőtt elmében. A kissé fellengzős fejezetcímek : „Enciklopédikus feladatok és enciklopédikus elmék, A korváltás élménye Tessediknél, T. helye a szellemtörténetben" — nem válnak K. munkájának előnyére, annál kevésbbé, mert a címben foglaltak tartalmi kifejtése már sokkal hézagosabb. Mindamellett el kell ismernünk, hogy a szerzők jó munkát végeztek és — tekintve T. életének szarvasi vonatkozásait — talán szabad őket azok közé számítani, akik részéről az utóbbi időkben mintha komolyabb reménnyel várhatnánk az annyira elhanyagolt helytörténetírás tudományos művelését. Csapodi Csaba. Gent, Werner : Die geistige Kultur um Friedrieb den Grossen. (Neue deutsche Forschungen, Abt. Philosophie, Bd. 19.) Berlin, 1930. Junker u. Dünnhaupt. 8Ü 3041. A cím ugyan csak a xVlII. sz. második felének kultúráját jelzi, de G. éppoly részletesen beszél az előző s a Nagy Frigyest követő időkről is. A Nagy Frigyes idejében virágzott berlini iskola működésének tárgyalása az egyetlen, amely az uralkodó körével kapcsolatos, különben a címet inkább az aktualitás — Nagy Frigyes halálának százötvenedik évfordulója — adta, s nem a tartalom. G. szellemi világot tárgyal, a szellemi jelenségek minden előzményével és következményével ; az intellektuális élet kialakítóinak jelentőségét s az egyes történelmi szakaszok tudatjavait. Munkája mégsem történelem, nem az életnek, a kultúra egészének a rajza, hanem legföljebb a gondolkodás története. Önálló életet élő szellemóriásokat mutat be, de nincs szó a tömegek, a társadalom kultúrájáról, sem arról, hogy mi volt a kimagasló egyéniségek maradandó befolyása, mit adtak át a társadalomnak. A szerzőt csak az érdekli, hogy mit és milyen fokban vettek át egymástól a filozófusok, az egyes szellemi iskolák képviselői és követői. Szemlélete kétségtelenül globális, a kultúrjavakat minden téren megvizsgálja : irodalmi, művészeti, bölcseleti stb. vonatkozásban egyaránt, de mindig csak az irányjelző egyéniségek ragadják meg képzeletét. Csak egyetlen fejezetben, a berlini iskola jellemzésében igyekszik az elméleten túl az élet egészét felölelni. Itt részletesen fejtegeti a berlini filozófusok hatását állambölcseleti vonatkozásban, az igazságszolgáltatás terén, iskola- és összefogó kultúrpolitikájukban -— törekvésük a vallási tanítás átlényegítésére, formális helyett morális tanításra irányult — és végül irodalmi, valamint társadalmi téren. Ez a fejezet könyvének legértékesebb része. De ügyesen megfogalmazott megállapításai egyebütt is, bár nem mindig újak, nem egyszer ösztönzőéit lehetnek, így különösen a XVII. sz. individualista ember- és államszemléletének szembeállítása a XVIII. századra jellemző „bonum publicum" gondolatkörrel. Érdekesen magyarázza a XVII. és XVlII. századi individualizmus különbségeit is, megállapítva, hogy a XVIII. sz. csak az ember ethikai szemléletében volt individualista, de az állampolgári kötelezettségek felismerésében, a személyek alárendeltségének elvi elismerésében fejlődéstörténetileg messze maga mögött hagyta az előző korszakot. Ennyit a könyv eredményeiről ; módszeréről még csak annyit jegyzünk meg, hogy G. — szokatlan módon —- csak saját műveit idézgeti, azokat teljes egészükben fel is sorolja, de még csak nem is céloz arra, hogy az általa eredetiekként hangoztatott gondolatok jórészt már rég ismeretesek. Azt hisszük, az előző ered-Száztdok 1938, IX-X. 35