Századok – 1938

Történelmi irodalom - Gombocz Endre: A magyar flóra kutatói. Ism.: Rapaics Rajmund 538

542 TÖRTÉNETI IROD ALOM Gottfried, aki felvidéki és dunántúli mágnáskastélyainkat és földesúri franeiaparkjainkat írta le, éppily szenvedélyes utazó, s éppily aprólékos leíró volt. Kitaibel mégsem írt összefoglaló művet, csak az érdekesebb fajokról adott ki Waldsteinnel egy félbemaradt díszmunkát. Utódai, akik sokkal kisebb szorgalommal és tehetséggel folytatták a flórakutatást, tervezték ugyan a magyar flóra kiadását, végül mégis a bécsi Neilreich Ágost írta meg s adta ki 1870-ben „Auf­zählung der in Ungarn und Slavonien bisher beobachteten Gefäss­pflanzen " címmel. Munkája nagy szolgálatot tett a kutatóknak, de már akkor elavultnak volt tekinthető, mikor megjelent. A mult század közepén ugyanis már új vizeken evezett a természetrajzi kutatás. Két nagy eszme vezette ekkor már az új növényismeretet is : a fejlődés és a növényföldrajz. Sajnos, az új irányt nálunk nem tudták megtelepíteni a flóristák. Ismét idegen­ből kellett jönnie valakinek, aki a magyar flórakutatás elakadt szekerét a kátyúból kirántsa. A magyar történelem egyik nehéz évtizedében történt, hogy 1855-ben a mauterni születésű Kerner Anton lett a budai főreáliskola tanára. Mint e korban sok mást, Kernert is elbűvölte a magyar növényvilág, a magyar puszta, s 1863-ban megjelent munkájával, amely „Das Pflanzenleben der Donauländer" címet viseli, megalapítója lett a magyar flóra­kutatásban is a korszerű megújhodásnak és iránynak. A mult század második felében, a világháborúig tartott a kerneriánus korszak. A botanikusok hosszú sora foglalkozott ezekben a tizedekben a magyar flórával, akik közül kétségtelenül Borbás Vince neve és munkássága emelkedik ki leginkább. Az ő érdeme, hogy a korszerű fajfogalmat megértve, legkiválóbb pél­dáit mutatta meg megyeflóra-monográfiáiban a flóraismeretnek. De a magyar flóra korszerű könyvét nem írhatta meg. Annyi részletkérdés várt megoldásra, hogy ezek elrabolták minden idejét. A feladatot azonban ezúttal szerencsére mégis csak itthon sikerült megoldani, s a magyar flórát írásban és képekben bemutatni. A magyar flóra felkutatásának története, mint látjuk, nagyon tanulságos olvasmány, szinte azt mondhatnók, drámai erővel hat. Hazai kutatóink sokszor nagy, de még inkább meddőségben el­vesző törekvései közepette mindegyre idegen személyekben jelent meg a korszerű megújhodás, de mégis volt egy Kitaibelünk ; s most végül mégis sikerült magyar intézményben, a Nemzeti Múzeum növénytárában hajlékot biztosítani a magyar flórának, s ott Jávorka Sándor, aki már egyetemi hallgató korában kitűzte magának ezt a célt, megírhatta a korszerű magyar flóramunkát és sikerült ezt ki is adnia. De ekkor meg a föld szaladt ki alóla. A magyar flóra könyve helyett ma a kis magyar flórát vagyunk kénytelenek használni. Itapaics Rajmund.

Next

/
Oldalképek
Tartalom