Századok – 1938

Szemle - Kúr Géza: Cseh magyar református történeti kapcsolatok. Ism.: Ila Bálint 543

SZEMLE 543 Szemle. Eperjessy Kálmán — Juliász László: Szemelvények a magyar történelem latinnyelvfi kútfőiből. Budapest, 1935. 8° 266 1. A kötet két részre oszlik. Első felében törvénycikkekből ad szemelvényeket Szent Istvántól I. Ferencig. Másodig felében Ekkehard szent galleni elbeszélésétől Katona Istvánig hoz részleteket történelmünk latinnyelvű kútfőiből. Az elbeszélő források szemelvényeit a kiadók úgy válogatták össze, hogy a régebbi íróknak a régebbi, újabbkori íróknak pedig az újabb századokat megvilágító fejezeteit olvashatjuk. A kötethez függelékben csatolták a szemelvényekre vonatkozó, legfontosabb tudnivalókat és azoknak a munkáknak jegyzékét, amelyekből szemelvényeiket összeállították. Végül egy kis szószedetet is kapunk, amely a Burián-féle ismert középiskolai latin szótárhoz készült kiegészítésül. Elmondhatjuk, hogy a szerkesztők komoly és hasznos munkát végeztek. Célkitűzésük azonban nem egészen világos. Előszót nem írtak ugyan, de kétségtelennek látszik, hogy gyűjteményüket didaktikai céllal adták ki. Ezen az alapon joggal kérdezhetjük, hogy miért csak a latinnyelvű forrásokból hoznak szemelvényeket ? Talán a magyarországi latinság megismeréséhez akartak a kezdők kezébe segédkönyvet adni ? Erre nemigen gondolhattak, hiszen a közlés módjában (alkotmánytörténeti és elbeszélő források) éppen nem nyelvészeti szempontokat követtek. Viszont, ha a könyv terjedelmének megkötöttsége kényszerítette a kiadókat bizonyos lemondásokra, inkább kihagytunk volna a latinnyelvű forrásokból egyet-mást, hogy helyettük a közölteknél sokkal fontosabb, más nyelvű kútfőkből adhassunk némi ízelítőt. Ilyen formában a könyv aligha fog széles körökben elterjedni, ha csak egy újabb kötetben, vagy újabb kötetekben nem csatlakozik hozzá a nem alkotmánytörténeti és nem latinnyelvű forrásszemelvények gyűjteménye. Pedig a szerkesztők fáradozása rászolgált volna az elismerésnek erre a fajtájára és tudományosságunk is minden bizonnyá] hasznát látná könyvük olvasottságának. Mindenesetre kár, hogy sem a címben, sem egyebütt nem jelezték, várhatjuk-e kezdeményük folytatását. Ha egyáltalán lehet az említett szempontból e szöveggyűjteményt kifogásolni, akkor ez az észrevétel nem a szerkesztők felé hangzik el. Egyszerűen az egyetemi képzés didaktikai síkján uralkodó bizonytalanság az oka annak, hogy könyvükkel nem tudják teljes mértékben kielégíteni a gyakorlat kívánalmait. Az egyetemi reform szükségét mindenütt érzik, végrehajtására megindultak az előkészületek, de a hivatalos kezdeményezésen túl a sok probléma megvitatásának nyomát sem látjuk. Jó egyetemi segédkönyveket pedig csak akkor remélhetünk, ha pontosan ismerjük a korszerű egyetemi képzés didaktikai módszereit és célkitűzéseit. Kring Miklós. Kúr Géza: Cseh—magyar református történeti kapcsolatok. Komárom, 1937. 8° 96 1. A tanulmány egyháztörténetünk olyan részletével foglalkozik, amely, bár jelentőségét gyakran hangoztatták, eddig meglehetősen homályban maradt. K. valójában arra a kérdésre igyekszik feleletet adni — bár a cím a megjelenés idején még nagyon érthető okokból nem ezt fejezi ki —, hogy mit köszönhetett a történelem folyamán a cseh református egyház a magyar reformátusság egyetemének. Könyve így napjainkban különös jelentőséget nyer azzal a cseh propagandával szemben, amely a közelmúlt nagy történeti eseményeit a nyugati protestáns közösség előtt úgy tünteti fel, mintha Csehország területi veszteségei a protestántizmus e történelmi bás-