Századok – 1938

Történelmi irodalom - Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Ism.: Török Pál 381 - Gratz Gusztáv: A forradalmak kora. Ism.: Török Pál 381

364 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(382 G. köteteit. Mint az angolok, legpedánsabbul ő is a kormányváltozásokat írja le, aztán nála is fontosak a pártalakulások, a választások, a személyi kérdések. A "parlamenti tárgyalások alapulvétele következtében krónikaszerű eseményfölsorolásból olvastat ki a szerző olyan feltűnő jelenséget, amilyen az egész magyarság értelmes állásfoglalása volt az 1870—71-i háború korában. Ezt a módszert átviszi a gazdasági élet jellemzésére is és az 1867—72-i vasútépítő lázat, később a tőkeképződés rohamosságát krónikaszerű előadással érzékelteti. Ennek a külsőleg is objektív eljárásnak a gazdasági élet tárgyalásában az az egyik magyarázata, hogy G. a dinamikusabb források (pl. kereskedelmi kamarai jelentések) helyett a statikusabbakat (compassok) választotta. Az angolos, a parlamenti életet alapul vevő felfogásnak logikus kiegészítője a vezető államférfiak egyéni jellemzése. Ezek a portrék G. köteteinek legértékesebb és legélvezetesebb részei. Kiolvasható belőlük, hogy G. a kiegyezési politikának, ebben a két Tiszának és különösen Tisza Istvánnak híve és bámulója. Senkit olyan melegen nem jellemez, mint Tisza Istvánt, bár színgazdag palettája lehetővé teszi, hogy mindenkit egyénileg, sokoldalúan és politikai ellenfeleket is emberileg ábrázoljon. Kitűnő a nagy szónok Apponyi és a hozzá hasonlóan finom műveltségű ifj. Andrássy Gyula arcképe, de bevésődik az emlékezetbe Lónyay Menyhért, Wekerle Sándor, Ferenc József, Ferenc Ferdinánd, Lukács László és még sok más egyén jellemzése is. Ezekről lapokon át ír, de tud egyéni arcképet rajzolni néhány vonással is. Ítéleteiben óvatos. A magyar álláspont fényes győzelmének mondja a Hohenwart-kísérlet visszaverését, de mint más esetekben, úgy itt is melankolikus gondolatokat fűz a megállapításhoz : · hátha jobb lett volna amúgy ? Tökéletesen és nyomatékosan az obstrukciót ítéli el. Ez vett el 15 drága évet a magyar államélet fejlődésétől, ez szállította le hadikészültségünket és ez ásta alá a monarchia és benne Magyarország tekintélyét, e miatt bátorodtak föl ellenünk való támadásra olyanok, akik különben gondolatban sem mertek volna a monarchia ellen fordulni. Annyira elfogja a szenvedély G.-t, hogy az obstrukció korában az obstrukció mellett vagy ellene harcolókhoz hasonlóan az ő figyelme is elterelődik a külpolitikától. Míg előbb és utóbb élénk figyelemmel kíséri a világ eseményeit, az obstrukció korához érve, munkájának ez a fényoldala — a diplomáciai játék éles körvonalazása — mintha elhomályosulna, csak mellékesen, vagy mintegy az obstrukció folytatása elleni érv gyanánt kap megvilágítást — pl. Tisza István beszédeiben kerül szóba az antant összefogásának erősödése. Súlyosan bírálja a függetlenségi párt külpolitikai korlátoltságát és vakságát, nem ismeri el a vezényleti nyelv reálpolitikai jelentőségét. Sokan a parlamenti küzdelmek előtérbe helyezésének akaratlan kritikáját fogják látni abban a meglepő állításában, hogy a világháborút megelőző negyedszázad parlamenti anarchiájában zavartalanul, rohamosan haladt a monarchia gazdasági fejlődése. De vájjon hova fejlődött volna normális viszonyok között? Vagy talán azért érhette el azt a fokot is,