Századok – 1938

Történelmi irodalom - Schnürer; Gustav: Katholische Kirche und Kultur in der Barockzeit. Ism.: Vanyó Tihamér 373

364 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(373 ő még csak fölteszi (218. 1.) a létezését, egyetlen példányban tényleg előkerült s erről a British Museumi unicumról 1935-ben, Párisban (Piaget—Droz kiadónál) hasonmás kiadást készítettek. Révész Imre (Debrecen). Schnürer, Gustav : Katholische Kirche und Kultur in dor Barockzeit. Paderborn, 1937. Schöningh. 8° XVI, 804 1. Sch. tudományos működését az érett alkotások jellemzik. Nyugodt, türelmes, hosszú és céltudatos munkával évtizedekig dolgozott nagy kérdéstömegének, a katolikus egyház és a nyugati műveltség kapcsolatainak felderítésén. A középkorra vonatkozó kutatásai is már viszonylagosan idősebb korában jelentek meg, a nyugati műveltség utolsó egyetemesnek mondható koráról, a barokkról megírt hatalmas kötete pedig hetvenhétéves korában látott napvilágot. Sch. csaknem egy félévszázadon át a svájci Freiburg egyetemének volt a tanára. A német és francia művelődés eme érintkező helyén hosszú működése alatt igazán a legszélesebb európai műveltségre és látókörre tett szert. Ε mellett műveinek kiegyensúlyozott, nyugodt ós biztos szelleméhez hasonlóan, világi ember létére is [a Századok ismertetője (1930, 912—914. 1.) tévesen mondja papiembernek] megőrizte — a történetírás szigorú tárgyilagosságáról vallott és gyakorolt elveinek teljes épségben tartásával — lelkének hívő összhangját, életszemléletének rendíthetetlen alapú, nemes és komoly egészbeszabottságát. Ily természetű, tiszteletet parancsoló munkából és lelkületből születtek meg csodálatosan gazdag, kiforrott, lezárt és összhangzatos egységbe foglalt művei. Míg azonban a középkorra vonatkozólag sok, ha ugyan céljának nem is egészen megfelelő feldolgozás állt rendelkezésére, addig a barokkról — a rá vonatkozó, az európai élet két századát felölelő roppant irodalomnak elnyomó súlyával megkiizdve — ő alkotta meg az első nagy összefoglaló áttekintést. A terjedelmében rendkívül megnövekedett anyagra való tekintettel ugyan nem terjeszkedett ki kutatásaiban az egész Európára, miként ezt középkori kötetében tette, hanem csak a katolikus egyházhoz egészben vagy részben hűen megmaradt területekre. Ámbár így műve teljességben és mélységben vesztett, eljárásának megvan az az előnye, hogy ekként tárgyköre egészen megegyezik középkori tanulmányaiéval, és megőrizte egységességét és zártságát. A főkérdés itt is ugyanaz maradt : minő eszközökkel törekedett az egyház a kor műveltségével kapcsolatosan hivatását betölteni, minő ellenállást és akadályokat kellett legyőznie, s hol és mennyiben talált támogatásra. Sch. ismételten foglalkozik könyvében a barokk eredetével, s a túlságosan szűk ellenreformációs elméleten továbbhaladva, a reneszánsz testvérét látja benne. Azáltal, hogy az Egyház megújulásának viharosan feltörő szellemét magáévá tette, s művészetében, amely elsősorban Rómában virágzott, kifejezésre juttatta, elnyerte sajátos jellegét. Az Egyház megújításának akaratával egyesítette a reneszánsz-műveltség továbbvitelére és újjáalakítására irányuló törekvést. Ezáltal a reneszánsz kimondottan