Századok – 1938
Történelmi irodalom - Semkovicz; W. ld. Historja Sląska 365
364 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(368 nevezték (35. 1.), ami szórói-szóra megfelel a Transsilvania elnevezésnek. Ugyancsak igen érdekes a mi szempontunkból a comitatusok, illetőleg castellanatusok kialakulásáról szóló fejezet. Mindenütt a törzsi határok maradtak meg a Piasztok alatt a comitatusok, valamint az egyházmegyék határainak ; a comitatusok és a főesperességek teljesen egybeestek. Magyar részről nem igen feszegették ezt a kérdést és így talán meglepően hangzik, hogy ma már egész kis „csehszlovák" irodalom mutatja ki a Felvidékről, hogy egy-egy megye egybeesett a tót törzsi határokkal és a főesperességekkel, vagyis a magyar királyok a megyeszervezet kiépítésénél a már meglévő törzsi egységeket, valamint nagyobb kultuszközösségeket érintetlenül hagyták, sőt az új szervezetet egyenesen ezekre alapították.1 Ezek a megállapítások természetesen még további vizsgálatokat igényelnek. A könyv legnagyobb részét a lengyel történeti iránynak megfelelően a politikai történet foglalja el, amit nálunk az utolsó időben egy kissé elhanyagoltak ; igen érdekes olvasmány és megkönnyíti a gazdasági és szociális viszonyok megértését, melyeknek fejlődése erősen függ a politikai helyzettől is. Bennünket az egyes részhercegek küzdelme nem nagyon érdekel. Ezek egyike-másika uralmának fenntartása érdekében vagy a németekkel, vagy a csehekkel szövetkezett és így előkészítette e két politikailag erős hatalom térfoglalását. Sajnos, a munkában nem •igen látjuk pl. a német kolonizáció történetét és hatását. Lehetséges azonban, hogy majd a második, művelődéstörténeti kötet szól erről. A munka egységének a rovására megy, hogy minden fejezetet más írt. Ezzel szemben minden kérdéssel szakember foglalkozott, ki az illető területet teljesen ismeri, és így a legjobb eredményeket tudja nyújtani. Pcrényi József. Az Odera medencéjében évszázadok óta három nép érdekei folytatnak szívós, elkeseredett küzdelmet: a lengyeleké, a németeké és a cseheké. A középkor derekán a lengyelek kezében van a hegemónia: I. Mieszko óta Szilézia már Lengyelország integráns részeként szerepel azzal a feladattal, hogy védje az anyaországot az odatörekvő csehekkel és németekkel szemben. A XIV. század elején a csehek kerekednek felül. Szilézia ekkor Csehország vazallusává válik, s a század végére már mint Szent Vencel koronájának egyik tartománya szerepel. A terület germanizálása már a lengyel megszálláskor elkezdődött, de csak a XII. század közepén vett nagyobb lendületet, amikor az elűzött László herceg fiai 1163-ban német segítséggel kerültek vissza a már Alsó- és Felső-Sziléziára megoszlott hazájukba. Ezóta számtalan thüringiai, westphaliai és raj na vidéki német talált második hazára Sziléziában. A német kolonizációt a cseh uralom is elősegítette, hiszen Csehország urai a német Luxemburgok voltak. A későbbi századok 1 Ld. Chaloupecky idézett művét, továbbá mintegy 6—8 könyvalakban megjelent nagyobb és számtalan kisebb cseh nyelvű később ismertetendő tanulmányt.
