Századok – 1938

Történelmi irodalom - Szentpétery Imre ld. Scriptores rerum Hungaricarum 360

362 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(362 — Melich és Jakubovich mellett —, mint tudjuk, Pais Dezső, kitűnő nyelvészünk ; neki köszönhetjük a szöveghez írt kimerítő magyarázatokat. Gondoljunk csak arra, hogy kb. 600 személy-és helynév s magyar szó van a Gestában, s ezek mindegyikére alapos, szakszerű felvilágosítást kapunk, úgyhogy a hatalmas jegyzettömeg valóságos kincsesbányája honfoglaláskori történelmünknek.1 Anonymus után időrendben a Pozsonyi Evkönyvek következnek, amelyeket Madzsar Imre adott ki, bevezetésében közölve a Pray-codex húsvéti tábláival kapcsolatos feljegyzéseket is. Madzsar megismétli itt — Hóman válasza után is (Századok 1931) — azt, amit már a II. Géza korabeli Névtelenről írt akadémiai értekezésben kifejtett, hogy t. i. e feljegyzések második csoportja nem 1127-ig, hanem valójában 1162-ig terjed, de stíluskritikai összehasonlításai egyáltalán nem meggyőzők. Az 1143-i feljegyzés „regnante gloriosissimo rege Geyza1' szavaihoz párhuzamos helyül a ,,gloria Domini apparaît super eum" szavakat adja a Bécsi Képes Krónikából, de ezek semmit sem bizonyítanak, s szükség sincs rájuk, mert tudjuk, hogy a gloriosissimus királyi cím Kálmántól fogva gyakori volt, s ép II. Géza korában többször találkozunk vele. Ami a szöveget illeti, nem tudni, hogy az 1042. évnél olvasható Bompertus sajtóhiba-e, vagy így olvassa a kiadó ; bár abból, hogy a magyarázó jegyzetben sem adja meg a helyes nevet, az előbbire lehet következtetni. Időrendben haladva Ke'zai Gestája következik a kötetben, amelyet természetesen Domanovszky Sándor rendezett sajtó alá, aki több mint harminc éve foglalkozik már Kézaival és munkájával. A szerző személyére vonatkozó kutatásainak érdekes és fontos megállapításait, valamint a Gesta létrejöttének kérdésében elfoglalt s már régebben kifejtett álláspontját foglalja össze bevezető tanulmányában, s úgy látjuk, hogy meggyőző érvelése alapján ezeket a kérdéseket eklöntötteknek tekinthetjük : a zemplénmegyei Kézai a valószínűleg V. István korában készült szerkesztést vette alapul, amely alapul szolgált az Anjouk korában keletkezett különböző krónikáinknak is, tehát nem ő a szerzője a húnok történetével bővült krónikának.2 A Gesta kiadásában az akadémiai példányt vette alapul D., mert ez, bár tele van hibákkal, mégis sokkal pontosabban őrizte meg az eredeti szöveget, mint a Hevenessy-féle másolat s meg-1 Nyelvész részről különben szintén a legteljesebb elismeréssel adózva munkájának — csak az a kifogás vetődött fel, hogy néhány etimológiája nincs kellőkép megalapozva, s így ezek a nemnyelvészeket esetleg kockázatos következtetésekre csábíthatják (Kniezsa, Arch. Eur. Centro-Or. III. 1937, 377. 1.). Történelmi szempontból csupán egy kisebb tévedését kell helyreigazítanunk : a veszprémi püspökség alapítása nem 1009-ben történt (97. 1. 1. j.), hanem valószínűleg 1002-ben. 2 Csak az irodalom teljessége céljából említjük meg Farkas László értekezését : Kézai és a magyar krónikák. (Szegedi művelődéstörténeti értekezések, 29. 1935.)