Századok – 1938

Történelmi irodalom - Szentpétery Imre ld. Scriptores rerum Hungaricarum 360

TÖRTÉNETI IRODALOM 3(361 Nyomda kiadásában, azt a M. Tud. Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat támogatása tette lehetővé. A szerkesztésnél követett szempontokról a szerkesztő előszava tájékoztat. Árpádkori forrásaink közül azok vétettek fel a gyűjteménybe, amelyek magyar szerzőktől valók, vagy ha idegen író tolla alól kerültek is ki, de elsősorban magyar történettel foglalkoznak, mint pl. Mügeln krónikái. Természetesen nem szerepel éles határvonalul az 1301. esztendő ; ha valamelyik emlék túlmegy ezen, mint pl. a XIV. százafii szerkesztés, az teljes szövegében került kiadásra. A szövegek közlésében a Monumenta Germaniae Historica új sorozata szolgáltatta a mintát, de csak annyiban, amennyiben a mi forrásaink különleges természetének megfeleltek annak szabályai. Alapul mindenütt a legjobb s a leghitelesebb kézirat szolgált, s ebben a más forrásból átvett helyeket apróbb betűs szedés tünteti fel, ha pedig az átvétel szó szerint történt, erre még ritkítás hívja fel a figyelmet. Az interpolációkat dűlt betűk jelzik. Az átvétel forrását a lapszélen olvashatjuk s ugyanitt találjuk a szövegben előforduló szentírási helyek forrását is, amelynek megállapítását Iványi János theol. professzornak köszönhetjük. A jegyzetek három csoportra oszlanak : az apparatus criticus első csoportja a recensióval kapcsolatos megjegyzésekből azokat foglalja magában, amelyek a kétségtelen hibákra és a nagyobb terjedelmű varia lectiókra vonatkoznak, míg a második a kisebb jelentőségű, rendesen csak egy szóra vonatkozó varia lectiókat adja ; a jegyzetek harmadik csoportja pedig a szöveghez szükséges tárgyi magyarázatokkal szolgál. A kötetet Deér Józsefnek középkori gestáink és krónikáink ősforrásáról írt tanulmánya vezeti be, amelyben — elsősorban természetesen Hóman Bálint alapvető munkája alapján, de a saját s mások idevágó kutatásai eredményeit is felhasználva — ezekre a kérdésekre keres és ad világos feleletet : mivel bizonyíthatjuk, hogy volt egy ősforrás, mikor keletkezett ez, s végül hogy mikép viszonylanak ehhez a későbbi időkből való elbeszélő történeti emlékeink. A legrégibb fennmaradt elbeszélő forrásunk, Anonymus Gestája kiadását korán elhunyt kiváló tudósunk, az Anonymuskérdés fáradhatatlan kutatója, Jakubovich Emil készítette elő ; megjelenését azonban, sajnos, már nem érhette meg. Kitűnő bevezetésében a hatalmas irodalomnak és saját sok évi kutatásainak eredményeit foglalja össze, minden oldalról megvilágítva az Anonymusszal és munkájával kapcsolatos nehéz kérdéséseket. Bár ő, mint tudjuk, inkább II. Géza kora felé hajolt, mégis ezt állapítja meg korára vonatkozólag : ,,litem adhuc sub iudice esse putamus". Az Anonymushoz és munkájához kapcsolódó sokféle természetű — történelmi és nyelvészeti — kérdésekkel hosszú idő óta és nagyszerű eredménnyel foglalkozó triász harmadik tagja