Századok – 1938

Történelmi irodalom - Szentpétery Imre ld. Scriptores rerum Hungaricarum 360

360 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(360 mint O. Hoetzsch : Adel und Lehnswesen in Russland und Polen. Hist. Ζ. 108 (1912) és W. Kliutschewskij : Gesch. Russlands. I. (1925). Lengyelországban és természetesen a német lovagrend területén, úgy látszik, a német jog beszivárgásával nagyobb mértékben kell számolnunk, mint ahogy azt hajlandók volnánk feltenni. Amit azonban Magyarországgal kapcsolatban ír — mindössze egy oldalon (246. 1.) —, aligha kielégítő. Kaindl egy cikkére hivatkozva, többek közt ezt írja : „Jedenfalls finden wir schon Mitte des 12. Jahrhunderts ein ausgeprägtes Lehnrecht mit voll entwickelter Erbfolge, wie es scheint auch für Frauen. Ebenso fehlt es nicht an Belegen für die Anwendung lehnrechtlicher Zwangsmittel im Falle der Felonie." Nincs itt helye annak, hogy az érdemes szerzővel vitába bocsátkozzunk. Csak utalni akarunk „A hűbériség szerepe Szent István királyságában" (Századok 1932, 369—392. 1.) című cikkünk eredményére. (V. ö. még Die erste Epoche des ung. Königtums, 1935, 44—47. 1., továbbá Szent István Emlékkönyv, II. (1938) 38—46. 1.) Magyarországon az egész középkor folyamán nem tudott a hűbériség kialakulni, mivel a birtokadományok nem beneficiális jogon, hanem teljes tulajdonként szálltak a „vasallusok" kezére Váczy Péter. Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Árpadianac gestariun. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Vol. I. Budapestini, MCMXXXVII. 8° 553 1. Amikor 1930-ban Hiersemann ismert lipcsei kiadó és antikvárius egyik könyvjegyzékében aránylag igen olcsó áron szerepelt Endlicher Monumentáinak egy példánya, rögtön az első napokban oly nagy érdeklődés nyilvánult meg iránta, hogy az említett cég jónak találta azt stereotíp kiadásban újból kiadni (1931). Ezen nem is csodálkozhatunk. Bár minden kutató tisztában volt azzal, hogy Schwandtner, Endlicher és M. Florianus kiadásai milyen hibásak, jobb hiányában ezekre voltunk utalva, amelyekhez ezenfelül még nehezen is lehetett hozzáférni, mert csak nagy ritkán s akkor is csak igen magas áron kerültek könyvárusi forgalomba. Régi tartozása volt tehát történetirodalmunknak — a sok között talán egyike a legsürgősebbeknek — középkori elbeszélő forrásainknak kritikai kiadása, s kétszeres súllyal nehezedett ez rá azóta, hogy a bécsi gyűjteményekből hazakerültek legfontosabb krónikáinknak a kódexei. Ilyen nagy vállalkozás eredményessége két tényezőtől függ : az első természetesen a szellemi előkészítés, de ennek gyümölcse csak úgy válhat közkinccsé, ha sikerül azt megfelelő formában mindenki számára hozzáférhetővé tenni. A szerkesztés nagy hozzáértést, körültekintést, gondosságot igénylő áldozatos munkáját Szentpétery Imre vállalta, aki a kitűnő munkatársak egész sorát gyűjtötte össze, hogy a nagyszabású kiadvány minél tökéletesebb legyen. Mind a szerkesztő, mind a munkatársak mindvégig élvezték Hóman Bálintnak, a historikusnak s a miniszternek támogatását, s hálájuk jeléül neki ajánlották a nagy munkát. Hogy megfelelő köntösben jelenhetett meg a Kir. M. Egyetemi