Századok – 1938

Történelmi irodalom - Mitteis; H.: Lehnrecht und Staatsgewalt. Ism.: Váczy Péter 356

TÖRTÉNETI IRODALOM 3(359 kormányzatban tulaj donképen azóta játszik szerepet, amióta a 743-ban Lestinnesben tartott zsinaton Karlmann az elidegenített egyházi javakat precariae birtokoknak jelentette ki. Ilyenformán a beneficiális jogrendszer kialakulása is, akárcsak a vazallusságé, a kezdődő Karoling-korra, a VIII. század közepére tehető. Nem az arab harcoknak és a lovas seregek megalakulásának köszöni létét — miként H. Brunner tanította —, ez legfeljebb csak siettette az intézmény beérését. Tulajdonképen belső társadalmi folyamattal állunk itt szemben. A Karolingok azáltal, hogy a hűbérpiramis élére helyezték magukat, a hűbérjogot közjogi funkcióval ruházták fel. így vonul be a hűbérjog az állami életbe. M. könyvének első felét a hűbérjog történeti kibontakozásának szentelte. Itt, ebben a keretben foglalkozik azzal a szereppel, mely a hűbérjognak az egyes országokban és korokban osztályrészül jutott. A könyv másik fele az intézmény rendszeres leírását adja. Mondanunk sem kell, hogy ebben a második részben is sok finom megfigyeléssel találkozunk. Könyvének még csak arra a részére hívjuk fel a figyelmet, hol egészen röviden a keleteurópai és részletesebben a keresztes hadjáratok következtében kialakult nyugati kolóniák hűbérjogát vette vizsgálat alá. Beszélhetünk-e hűbériségről a régi Karoling-birodalom határán kívül ? Csak ott, ahol a frank anyaország mint hódító jelent meg, tehát Angliában a normann idők óta, Kis-Ázsiában és Jeruzsálemben, Nyugat kolóniáiban. A régi frank keleti határ előtt fekvő széles térségeken legfeljebb csak a hűbérjog hatását figyelhetjük meg. Ezt már, idézett cikkében, O. Hintze is észrevette. Hűbériség ugyanis, a fogalom nyugati jelentésében, csak abban az esetben forog fenn, amikor a hűbérjog két eleme, a személyi (vazallusság) és dologi (beneficium) között bizonyos egymásravonatkozás, kauzális kapcsolódás állapítható meg. Csak ott, hol a beneficium szabályszerűen a fogadott hűség miatt kerül a vazallus birtokába, beszélhetünk hűbériségről. „Es genügt also auch nicht, festzustellen, — írja M. (131 — 132. 1.) — dass man von irgendwann an üblicherweise allen Vasallen Benefizien gab, oder dass Benefizien nur noch an Vasallen, d. h. gegen Kommendation ausgeliehen wurden. Mit dem Aufkommen eines solchen Brauches ist noch nichts für die rechtlichen Konsequenzen bewiesen, die man daraus zog. Will man diese feststellen, so muss man zweierlei prüfen : einmal, inwiefern bei Eingehung des vasallitischen Lehnsverhältnisses die Kausalität zum Ausdruck kommt ; zum zweiten aber, in welcher Weise sie sich bei Beendigung des Verhältnisses auswirkt, von wann an also persönliche Pflichtverletzungen auf das dingüche Leiheverhältnis zurückzuwirken beginnen. Erst wenn beides zusammentrifft, wird man berechtigt sein, von einer „Verbindung" im Sinne der Entstehung eines Idealtypus zu sprechen." Nyilvánvaló már most, hogy „im Osten" épp ez az okozati kapcsolódás hiányzik. M. erre az eredményre jutott az orosz viszonyok áttekintése során (242—243.1.), mondanunk sem kell, azért, mivel oly kitűnő részletmunkákra támaszkodhatott,