Századok – 1938
Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10
34 SZABÓ ISTVÁN. Ezt a rendelkezést mintegy kiegészíti az ugyanakkor alkotott másik törvénycikk, mely megtiltotta, hogy a jobbágyok uruk engedélye nélkül hatalmasul elvitessenek.1 A magyarországi nagy halál útja így vezet elnéptelenedett falvak és üres jobbágyházak között az egységes jobbágyadóhoz. * Nem követjük tovább az 1347—1349. évi „nagy halál" komor útját. Hogy ezt az utat nálunk is a súlyos népi veszteségek jegyei, a megfogyatkozott falvak és gazdátlanná vált telkek jelölik, a nyugati pusztuláshoz képest talán enyhülést sejtető jelenségek dacára sem lehet kétséges. Azt sem tartjuk azonban kétségesnek, hogy ama nagyszámú „deserta" és „praedialis" telkekből, melyeket a következő század folyamán az egész országban találtunk s amelyek nyomait keressük e tanulmányban, a nagy pestisre alig előtti munkabér- és bérletfeltételeket igyekeztek megrögzíteni. Súlyosabbra nem is gondolhattak, a feltételek kedvezőbb felülígéréseit igyekeztek megakadályozni. 1 1351 : 16. tc. Ez a tilalom, melyet a következő század második felében — miként látni fogjuk — ismételten is megújítottak, nem érintette a szabad költözködés jogát, melynek az 1298. évi 70. tc. óta törvényes biztosítéka volt. Ε helyen reá kívánunk mutatni azonban arra, hogy az 1351. évi 18. tc.-ben az eddigi közfelfogással szemben (Acsády i. m. 134. 1. ; Jánossy : A magyar jobbágyság Mátyás korában. Komárom 1914, 10.1. ; Nagy Benjamin : A magyarországi jobbágy állapota Róbert Károlytól 1514-ig. Budapest 1896, 47. 1. ; Hóman i. m. II. 280. 1.) nem találjuk a szabad költözködés jogának új megerősítését. A törvénycikk címe valóban arról szól, hogy a jobbágyokat, ha költözködni akarnak, régi bűneikért nem szabad árestálni. Tudjuk azonban, hogy az artikulusok címeit a Corpus Juris kiadói — esetleg századok múlva — szerkesztették s azok a törvény kézirati példányain nem találhatók. (4 eredeti O. L. Arch. Regn. Lad. H. No. 2. ; ν. ö. Szentpétery I. : Magyar oklevéltan. Budapest 1930, 158. 1.) Ha pedig az articulus szövegét a cím nélkül vizsgáljuk, abban nem a szabad költözködés jogát, hanem mást ismerünk fel. Arról van ugyanis szó, hogy a királyi és királynői városokban és szabad helységekben, továbbá a főpapok, bárók és nemesek birtokain az országlakók jobbágyait régi bűneikért sem dolgaikban, sem személyükben nem lehet akadályozni, letiltani vagy árestálni, hanem ha sebet, ölést, gyujtogatást vagy ezekhez hasonló irtózatosságokat követtek el, akkor a panaszos a jobbágy ura előtt tartozik igazságot és ítéletet keresni. Tehát a nagyon elterjedt önkényes represszáliát tiltja a törvény, amit mások jobbágyaival szemben gyakorolnak, de nem azt, hogy az úr ne tartsa vissza saját jobbágyát! Hogy is kereshette volna a panaszos igazságát a saját uránál saját urával szemben ? . . . Hangsúlyozzuk, hogy a magyar jobbágyság e félreértett törvény nélkül is a szabad költözködés elvi állapotában él, de nem tartjuk véletlennek, hogy az 1514-ig több ízben megerősített költözködési jogról a jobbágyság elvándorlását meggátolni kívánó 1351. évi országgyűlés nem ejtett szót.
