Századok – 1938

Értekezések - HADROVICS LÁSZLÓ: A magyarországi szerb települések újabb szerb irodalma 335

ÚJABB SZERB TELEPÜLÉSTÖRTÉNET 337 Mátyás király szerb telepítéseit, vagy Arszenije pátriárka beköltözését. A népi történet legfőbb forrásai, a különféle egykorú összeírások nem kerültek rendszeresen kiadásra, s az összefoglaló történeti munkák írói, ha próbálkoztak is bizonyos népiségtörténeti megmutatással, e munkájukban főkép csak politikai jellegű forrásokra támászkodhattak.1 Mivel a szerbség településtörténeti viszonyai a történelmi Magyarország területén lakó szerbeket érdekelték legjobban, az idevágó források is elsősorban az újvidéki Történelmi Társaság 1928-ban megindult folyóiratában, a Glasnikban láttak napvilágot. 1936-ban pedig a társaság egy önálló kiadványban is tett közzé a magyar településtörténetre nézve is igen fontos összeírásokat. Bár e forrásközlések nem meghatározott céllal, nem is előre elgondolt rendszer szerint történtek, hanem inkább csak ötletszerűen, mégis az 1660 — 1796-ig terjedő korból Baranyáról, Bácskáról és a Bánságról, valamint Pakstól Budáig a Duna vonaláról igen érdekes képet kaphatnánk. A közlésnek némely helyen egészen primitív módszere azonban ezt sokszor megakadályozza. így Pécs 1698-ból való összeírásából a közlő kiválogatta a szerinte délszláv lakosságot és csak az erre vonatkozót közölte, útját állva ezáltal minden népi összehasonlítás lehetőségének, sőt azt a hibát is elkövette, hogy ahol a név mellett a vallás nem volt jelölve, ezt az adatot saját belátása szerint kiegészítette, nem jelezve azonban, hogy az rk. (római katolikus), ill. pr. (pravoszláv) jelzés mikor származik az eredeti forrásból és mikor csupán a közlő véleménye. Használhatóbb Baranya egy részének 1695/96-ból és Siklós és környékének 1695-ből való összeírása. De a közlő itt is, mint az előbbi esetben, a német összeírok által lejegyzett neveket cirill betűkkel írta át, s csak ahol kételyei voltak, közölte az eredeti alakot. A legpontosabban közölt és művelődéstörténetileg is legfontosabb forrás Budától Paksig a Duna vonalára vonatkozó összeírás 1696-ból. Ez azért is érdekes, mert 30—40 évvel korábbi, török időkre vonatkozó adatokat is tartalmaz. Ez adatok világosan mutatják, hogy a szerbség a török kivonulása után erősen visszahúzódott. Érd, Ercsi, Keresztúr, Szentpéter, Baracska, Adony, Szentiván, Perkáta, Almás stb. helyeket a török idők alatt majdnem kizárólag rácok lakták s azok átlag 80, 110, 160 házat számláltak. 1696-ra lakosságuk felére vagy harmadára csappant, sőt egészen szétvándorolt, vagy egészen más etnikai jelleget kapott. A szerbség akkori művelődésbeli állapotáról is igen érdekesen tájékoztat ez az összeírás. A nagyobb helységekben fonásból készült, sárral tapasztott, náddal vagy szalmával fedett házak voltak (von Zaun auffgericht, und mit Khot verworffen undt mit Rohr oder Heu zugedekht), 1 V. ö. pl. St. Stanojevic : Istorija Srpskog naroda. (A szerb nemzet története.) Beograd 1926. — A. Ivic : Istorija srba u Vojvodini. (A szerbek története a Vajdaságban. 1703-ig terjed.) Novi Sad 1929. Ivic munkája dolgozza föl aránylag legrészletesebben a vándorlásokat és a telepítésekot. Századok 1938, VII—VIII. 22