Századok – 1938

Értekezések - HADROVICS LÁSZLÓ: A magyarországi szerb települések újabb szerb irodalma 335

338 HADROVICS LÁSZLÓ templomuk is hasonló, a kisebh falvakban lakóhelyük a föld alatt volt, sőt találunk följegyzést földalatti templomról is. (Baracskan például : die Hauser seint unter der Erdten gebaut gewesen, Pakson : Bey dieser Zeit hat von Zaun auffgebaute mit khot verworvene undt Rohr zugedekhte, auch under der Erdten erbaute bis 40 Haíissl). A pravoszlávok lelki gondozását egy pópa vagy kalugyer, a katolikusokét bosnyák ferencrendi barát végezte, Pakson a kálvinista magyaroknak prédikátoruk volt. Bácska alsó részének Futaktól Vajszkáig 1696-ból való összeírása azt mutatja, hogy e dunamenti falvak lakossága e korban majdnem kizárólag szerb volt. Az összeírás végén ezt az adatot találjuk : Summa desertorum pagorum districtus Bachiensis facit 153. A vidék legjelentősebb helye ebben az időben Futak volt. Vásáraira messze földről jöttek a kereskedők. A város lakói közül 168 családból 50 kereskedéssel foglalkozott. Egészen meglepő Baja és vidékének 1727-ből való összeírása. Eszerint Baján a német elem mellett a lakosság túlnyomó többsége még szerb. Magyar mindössze 9—10 család akad. A nevek följegyzéseéből a magyar elemet el lehet választani az idegentől, mert az összeíró a magyaroknál a keresztnevet magyaros szokás szerint a családnév után tette, míg a más nyelvűeknél elébe. A Bajához tartozó vidék birtokosai majdnem mind szerbek. A németek inkább mint városi iparosok szerepelnek. Legkevésbbé ismertek a XVII. században a Bánság települési viszonyai. Ennek részben az az oka, hogy a mocsarakkal borított, az év legnagyobb részében szinte járhatatlan terület távol esett a forgalomtól. így a Duna vonalán utazók leírásaiban is alig találunk rá vonatkozó feljegyzéseket. A török kincstári defterek is csak a Bánság északi részéről tartalmaznak adatokat. Legfontosabb településtörténeti emlék a XVII. századból az ipeki patriarchatus összeírása 1660- és 1666-ból. Az 1557-ben felújított ipeki patriarchatus alá tartoztak a török birodalom területén lakó összes görög-keleti szerbek, tehát a történelmi Magyarország telepesei is. A patriarchatus számára egyházi adót vagy más adományokat gyűjtő megbízottak időnként bejárták a patriarchatus egész területét és följegyezték az adakozók neveit. Ε följegyzések természetesen rendeltetésüknél fogva igen egyoldalú források, hiszen csupán a pravoszláv lakosságot tartják számon és annak is csak a módosabb részét. Értékük inkább csak a szerb népiség- és művelődéstörténet számára van. Az adományokból arra lehet következtetni, hogy a szerb lakosság főfoglalkozása az állattenyésztés volt, földet csak éppen annyit műveltek, amenynyinek terméséből megélhettek. Régebbi korok nemzetiségi viszonyainak megállapítására, egy-egy tájegység népi összetételének megrajzolására néhány szerencsés eset kivételével a följegyzett személy- és helynevek az egyedüli források. Ezekből kellő módszerességgel és óvatossággal helyes következtetéseket vonhatunk. Az itt említett szerb névanyagnál ez az óvatosság több szempontból is ajánlatos, s hogy erre itt kitérünk, annak oka az, hogy e szerb névanyag kissé más