Századok – 1938

Értekezések - IVÁNKA ENDRE: Két magyarországi plébániai könyvtár a XV. században - 320

KÉT XV. SZ.-I PLÉBÁNIAI KÖNYVTÁR 321 apud dominum plebanum" vagy „libri pertinentes ad curiam" cím alatt szerepel. Könnyen lehetséges, sőt valószínű, hogy ezenkívül még a könyvtárnak egy olyan része is volt, mely ,,in libraria", a sekrestye mellett volt elhelyezve. A könyvek a következők : 1. Duo volumina Vincencii speculi liistoriarum. Vincentius Bellovacensis, francia dominikánus (t 1264) írt egy az egész középkorban gyakran használt enciklopédiát, négy részben : Speculum naturale (metafizika és természetrajz), Speculum doctrinale (a tudományok a grammatikától a theologiáig), speculum morale (erkölcstan) és végül speculum históriaié, egy világkrónika a világ teremtésétől 1244-ig. Ezt á történelmi munkát többször dolgozták át, mint például Adamus Claromontensis is, aki „Flores historiarum" címmel kivonatot készített belőle,1 vagy Jacobus van Maerlant (t 1300), aki „Spiegel históriáéi" néven flamand versekben fordította;2 francia nyelvre is fordították.3

Nyomtatásban először 1473-ban jelent meg Strassburgban, azután még 1474-ben és 1483-ban. Az 1494-ben megjelent kiadás egy névtelen szerző krónikáját is tartalmazza, mely az 1244 és 1494 között történt eseményekről számol be. Ennyire aktuális értékű műnek tartották ezt a könyvet még a XV. század végén is. 2. Unum volumen victas patrum. Az erfurti karthauziak könyvjegyzéke4

azt mondja erről a könyvről : In hoc libro agitur de vita sanctorum patrum qui perfecte mundum der elin quer unt et dyabolum vicerunt et de multis doctrinis eorum et exemplis, et ibidem recommendantur multe virtutes, praecipue abstinentia paciencia humilitas obediencia etc. A középkori aszkétikus irodalomnak egyik legolvasottabb műve, a legértékesebb ajándék, melyet az egyiptomi szerzetesség szelleme a nyugati szellemi életnek adott. Nagy Szent Gergely, amikor „dialógusait" megírta, e mű mellé egy nyugati „pendant"-t akart állítani ; a XV. század elején írt ,,liber de adhaerendo Deo" lépten-nyomon idézi a „Verba seniorum"-ot, melyek ennek a műnek egy részét alkotják. Az idézés különleges formája, az accusativus „vitás", máshol is előfordul, például a bécsi domonkosok könyvtárjegyzékében : Vitas patrum Palladii5 és ugyanott6

: Vitas patrum, 1 Hurter : Nomenclator, II. 335. 1. 2 Hurter, II. 418. 1. 3 Hurter, II. 335. 1. 4 Lehmann, II. 383, 1. 5 Gottlieb, I. 334, 11 1. 6 Gottlieb, I. 334, 32. Századok 1938, VII—VIII. 21