Századok – 1938

Szemle - Grousset; R. ld. Calmette; Joseph 247 - Gruber; J. J. ld. Calmette; Joseph 247

SZEMLE 247 az egyes kultúrákat a szakócás, ill. a pengés kultúrák szerint csoportosítja. Ugyanez a hatás érvényesül a neolithikum tárgyalásában is, amidőn P. a középeurópai neolithikus kultúrák kialakulásánál olyan erőtényezők érvényesülését látja, amelyeknek eredete Elő-Ázsiában volna keresendő. Ez a felfogás, mint semmivel sem bizonyítható, ma már csak igen szűk körben talál hitelre. Kifogásolnunk kell azt is, hogy a középdunamenti régióra nézve annyira fontos Vinéa rétegeiben képviselt kultúrákat s azok stratigrafiai helyzetét, úgy látszik, nem ismeri kellőképen. (39. 1.) Az viszont, hogy a Bükkikultúra régiója Nyugat-Magyarországon volt, valószínűleg csak elírás. A középeurópai bronzkori kultúrákat osztályozva az összefoglalást túlságosan leegyszerűsíti. A különböző bronzkori kultúrák hármas csoportosítása — a csontvázas kuporodott helyzetű, a halomsíros, valamint az urnasíros temetkezés rítusa alapján és ezek időrendi sorrendjében — Magyarországra nézve nem helytálló, de pl. a Szudéták övét illetően sem. Nem tudjuk osztani a felfogását az urnasíros kultúra s a Villanova kultúra kialakulásáról sem. A bronzkor vége felé a Balkán déli vidékén nem az „Urnenfelder Kultur", hanem a Tisza-vidéki trák kultúra ver gyökeret. Úgy látszik, ezt a Kárpátok medencéjében kifejlődő trák kultúrát P. nem ismeri eléggé, ami abból is látható, hogy csak a szkítákat, továbbá a dák és géta törzseket tekinti trák eredetűeknek. Igazat kell azonban adnunk a szerzőnek abban a tekintetben, hogy a Reinecke szerinti Hallstatt A. és B. periódus Ausztriában is, nálunk is még erősen bronzkori jellegű. P. kétségbe vonja a La Tène A. periódus jelenlétét az Alpokban és a tőlük keletre eső régiókban, pedig a La Tène A. nálunk is megtalálható s a kelta kultúrának a Kárpátok medencéjében a Dunától keletre is maradtak emlékei. A legsikerültebb és valóban tanulságos a munka második felében az Ausztria őskorára vonatkozó összefoglalás. Adatait a szerző itt gazdag irodalmi ismertetéssel alapozza meg. Éppen ezért őszintén sajnál juk, hogy a kísérő ábrákat nem bőkezűbben és nem a legszerencsésebben válogatta össze. Tompa Ferone. Calmette, Josopli: Atlas historique. II. Le moyen âge. Avec la collaboration de R. Grousset et J.-J. Gruber. Paris, 1936. 8° 16 1., XXIV t. Minden tudományos publikációnál a legnehezebb feladatok egyike a szerző elgondolásának az anyagi lehetőségek által megszabott keretekbe való illesztése. Különösen áll ez az iskolák számára készült történelmi atlaszokra, melyeknél az olcsó kiállítás fokozott követelménye áll szemben a térképeknek a tárgy által megkövetelt nagy számával. Ezért jelent fontos újítást a francia egyetemi nyomda négy kötetre tervezett történelmi atlaszának elsőként megjelent II. része, mely a szokásos négyszínnyomat helyett egyszerű feketenyomatban készült térképeket tartalmaz. Ez a jelentős költséget megtakarító kivitel tette lehetővé, hogy a táblái száma jóval meghaladja az iskolai történelmi atlaszok szokásos térképkontigensét. Sajnos, még így is kevés térkép jutott a nem francia államoknak : kilenc tábla francia, öt ázsiai vonatkozású, kettőt az európai műveltségtörténetnek szentelt a szerző s így csak nyolc maradt a többi európai államnak. Azonban még ezek sem készültek teljesen megbízható módon, bár a mű elején felsorolt gazdag irodalom mást ígér. így a „La Pologne et la Hongrie" c. térképen a győri, fehérvári, veszprémi, váradi és erdélyi püspökség jelzése hiányzik, viszont Pozsony és Visegrád karikájánál ott találjuk a püspöki pásztorbotot ; az archeológiai térképen pedig Zircet Dunaföldvár helyén láthatjuk. A névírás sem következetes : a helynevek hol helyes, hol helytelen formában (Peez, Pannohalma, Kalocza, Leletz) szerepelnek. A tér-