Századok – 1938

Szemle - Hon-Firnberg; Hertha: Lohnarbeiter und freie Lohnarbeit im Mittelalter und zu Beginn der Neuzeit. Ism.: Szabó István 248

248 SZEMLE képek tervezése meglehetősen kezdetleges (holott ugyanakkor az „Illustration"-ban művészi egyszínű térképek jelennek meg) ; ezt a hiányosságot — úgy látszik — az úttörés számlájára kell írnunk. Glaser Lajos. Hon-Firnberg, Hertha : Lohnarbeiter und freie Lohnarbeit im Mittelalter und zu Beginn der Neuzeit. (Veröffentlichungen des Seminars für Wirtsehafts- und Kulturgeschichte an der Universität Wien, hrsg. von Alfons Dopsch, II.) Baden—Wien—Leipzig—Brünn, 1935. R. M. Rohrer. 8° 115 1. A mezőgazdasági bérmunkát mind a földesúri üzemben, mind a jobbágy gazdaságban a jobbágyszolgáltatás- és robotrendszer virágkorában is egyformán feltalálhatni, de nagyobb jelentőségre csak a mezőgazdasági üzem kapitalisztikus formáinak kibontakozásával tett szert. A középkori és újkoreleji bérmunka és bérmunkáskérdésről, mely egyformán gazdasági és társadalmi tartalmú, többé-kevésbbé eddig is szólt minden gazdaságtörténeti munka, az egyes jelenségek magyarázatában a szűkös adatok miatt gyakran jutva eltérő, sőt ellentétes eredményekre. H. abból az elvből indul ki, hogy a bérmunkás kategóriájába sorozandók mindama parasztrétegek, melyek tagjainak egyáltalán nines földjük vagy csak kevés. Ε rétegek tagjait sokféleképen nevezik s ugyanannak a megjelölésnek a tartalma is átalakulhatott idővel. Szabad bérmunka alatt pedig a bérmunkának azt az alakját kell érteni, mely a bérmunkás jogi állapotára való tekintet nélkül, szabad, önkéntes bérszerződésen alapul. A szabad bérmunkásság két nagy csoportra oszlik : a cselédségre és a napi vagy heti bérességre. Munkaerejét mindkettő bér ellenében bocsátja a munkáltató rendelkezésére, de míg a cseléd belép a munkaadó háztartásába, az utóbbi azon kívül marad s önálló háztartást vezet. A napszámosokat H. három csoportba sorolja : 1. a teljesen földnélküli s más házában bér ellenében lakó, 2. a teljesen földnélküli, de saját házzal rendelkező, s 3. a saját házzal és csekély földbirtokkal rendelkező bérmunkások csoportjaira. A fogalmak ily tisztázása után H. az utóbbi három csoportba tartozó bérmunkások társadalmi tagozódását, gazdasági helyzetét, funkcióját és kialakulását vizsgálja, tárgyát — nem éppen indokoltan — kor szerint a „régibb" és az „újabb" források alapján osztva két részre. Az első részben a korai forrásokban mercenerii, Haistalden, Daqewerchte (Sunderleute, Ummelinge stb.) elnevezések alatt szereplő rétegek kérdéseit boncolja, a második részben, mely a XIV. sz.-ban általánosan megjelenő bérmunkaszabályok alapján a társadalmi és gazdasági életnek már mélyebben fekvő jelenségeihez is le tud nyúlni, külön fejezetekben a Grundherrschaft és a bérmunkás, a parasztüzem és a bérmunkás, a munkaterület (főleg kaszálás, aratás, csépelés, famunka, szőlőmunka), a társadalmi elhelyezkedés viszonyaival s a bérmunka-szabályok kibocsátásának korával, indító alkalmaival, céljaival, formáival s a munkáltató és munkás érdekeinek biztosításában jelentkező motívumokkal foglalkozik. A dolgozat, mely Dopsch európai hírű szemináriumában készült, jó összefoglalása a felvetett kérdésnek s eredményei egyben-másban a magyar középkori zsellérség megvizsgálásánál is hasznosíthatók lesznek. Ezek az eredmények azonban véleményünk szerint meggyőzőbbek és szélesebb horizontúak lettek volna, ha a szerző a jogi, sőt filológiai szkémák helyett a kérdés társadalmi kapcsolatainak elmélyítésére törekedett volna s a bérmunkást a társadalom és a gazdasági élet egészében és közös fejlődési vonalában személteti.