Századok – 1938

Történelmi irodalom - Schnell; Karl Hugo Maria: Der baierische Barock. Ism.: Vanyó Tihamér 234

236 TÖRTÉNETI IRODALOM még az egyházi ügyekbe való bizonyos mérvű állami beavatko­zás árán is. A hatalmas I. Miksa alatt, aki a német fejedelmek közül egyedül élte túl a harmincéves háborút, és országát — a német fejedelemségek közül az egyetlent — háborús adósság terhe nélkül vezette át a nagy válságon, a Patrona Bavariae kifejezés és tartalom egyenesen állami irányjelzővé vált. Bajorország vallásos élete nagy virágzásnak indult. A hittudósok műveit és a szentbeszédeket át- meg átjárják a trienti zsinat eszméi. A lelkiéletnek új árama hevíti a hívők szívét és népi jelleget ad a felülről jött ujj mutatásnak. Nagy számban látnak napvilágot az egyházi énekeskönyvek és óriási arányban fej­lődnek a jámbor testvérületek. A sokból csak egy példát emelünk ki : 1728-ban a Krisztus Szentséges Teste Társulat 224.910 tagot számlált. A búcsújárás is igen kedvelt barokk ájtatossági gya­korlat volt. Csaknem minden városnak megvolt a maga kegy­helye. A bajor barokk sajátosságát éppen az adja meg, hogy míg Francia- és Olaszországban viszonylag sokkal több a világi épít­kezés, addig bajor földön elsősorban templomokat emeltek. A bajor barokk megértéséhez elengedhetetlen feltétel a bajor néplélek megismerése. A bajor a földhöz ragaszkodó, nehézkes, szívós, egészséges és természetes életörömű, pompát, színt és fényt kedvelő, mélyen vallásos adottságú parasztnép. Ennek meg­felelően jellemzi a bajor barokkot a természethez kötöttség és a települési módhoz alkalmazkodó szétszórtság, a helyi adottságok­ból kinőtt művészi alkotásra valló, minden merev keretet és kapta­fát nélkülöző sokféleség, játszi gyermetegség, erős, gazdag és egész­séges érzékiségből kivetített, dús gyermekáldású női eszmény­kép ; kívül egyszerűbb, belül fényben, ragyogásban, színek­ben sziporkázó templomalakítás és a parasztnép lelki kívánalmá­nak megfelelő, nagy felületeket egybefoglaló, oktató és a képze­letet megindító falfestés ; a részben egyéni elzárkózásra és szó­fukarságra hajlamos bajor természetből ellentétként annál in­kább előtörő, tiszta szívből fakadó társas szellem, amelynél fogva csak közösen szeret imádkozni és ünnepelni, a templomot is „játékának" színhelyévé teszi, mivel nem szereti az elvontsá­gokat, hanem az érzékfölötti dolgokat is iparkodik „foghatókká" tenni, s szinte az egész egyházi évet „eljátssza". Eddig 64 bajor községet ismerünk, amelyekben a XVII. század folyamán a passiójátékokat előadták. Ε jelenségek a népiség és a vallás csodálatos eggyéforradását mutatják. Ezt bizonyítja az a párat­lanul álló építőkedv, amely a legkisebb községeket is művészi értékű templomokkal ajándékozta meg ; amely ebben a korban épített fel vagy legalább is újjáépített úgyszólván minden ko­lostort és templomot ; amely az útkereszteződéseket vallásos emlékeztetőkkel rakta tele, a házak homlokzatát szentek szobrai­val díszítette, az országot kápolnákkal, keresztutakkal és feszüle­tekkel szentelte meg. Imádságos kor volt, amikor pl. Tilly még hadvezetés közben is mindennaposán elmondta a papi zsolozsmát, a tegernsee-i templomban 1703-tól 1736-ig naponta elimádkoz­ták a szentolvasót, s egy achbergi parasztember 1656-ban háza

Next

/
Oldalképek
Tartalom