Századok – 1938
Történelmi irodalom - Giurescu; Constantin C.: Istoria Românilor. II/1–2. k. Ism.: Gáldi László 220
224 TÖRTÉNETI IRODALOM görögös környezetben kezdte pályafutását s hogy azok az eszközök, melyekkel 1593-ban először trónra jutott, egészen a fanarióta hoszpodárok baksis-politikájára emlékeztetnek (241. 1.). Ezek a kevésbbé ismert vonások hatásosan színezik az események előadását, melynek során persze egy-egy oláh szempontból előnyösen beállítható jelenet (mint a baiai csata vagy Gritti elfogatása Petru Rares segítségével) igazi fontosságához képest túlzottan emelkedik ki. Mint láttuk, már az eseménytörténet sok kifogásra ad alkalmat, különösen a XV—XVI. század magyar-oláh kapcsolataira vonatkozó részekben. Hogy G. ezeket a kapcsolatokat mily kevéssé tárgyilagosan ítéli meg, az igazán a második részből tűnik ki, melyet a szerző kizárólag a kor művelődési viszonyainak szentel, sorra jellemezve állam, hadügy, pénzügy, jogi szervezet, társadalmi rétegeződés stb. legjelentősebb mozzanatait, nem feledkezve meg a művészetekről s az irodalmi élet kezdeteiről sem. Tamás kiváló tanulmánya1 óta mindenki számára világos, hogy az oláh vajdaságok késő középkori szellemi életében az állandóan beáradó magyar kultúrhatás igen jelentős szerepet játszott. Tudomásul veszi-e ezt G., vagy az idevágó németnyelvű tanulmányt is egyszerű elhallgatással intézi el ? Sajnos, szerzőnk az utóbbi megoldást választotta. Nemcsak Tamás eredményeinek feldolgozásáról mondott le, hanem figyelmen kívül hagyott jóformán mindent, amit a magyar kutatás e kor Erdélyéről és a Kárpátokon túli magyar telepekről megállapított. Sűrűn hivatkozik nyelvészeti érvekre is, de ezek mind csak az oláh tudósok felfogását tükrözik. Pedig üyen, több népet egyaránt érintő határkérdésekben a tudományos illem legalább is azt követelné, hogy megemlíttessenek az ellenkező vélemények is, melyeket csak megfelelő cáfolás után lehetne a szintézisből kirekeszteni. Ε ponton lehetetlen G. valamennyi tévedésére rámutatnunk. Hosszadalmas felsorolás helyett inkább csak néhány jellemző esetet említünk meg. G. nem hajlandó tudomásul venni, hogy az Erdély elnevezés nem erdő szavunknak -ely képzős származéka (336. 1.), hanem erdő és elü ,pars ulterior' összetétele s hogy jelentése így nem ,Waldland' hanem ,Transsilvania' vagy ,Ultrasilvania',2 A Bárcaság nevét nem lehet szlávnak tartani (337. I.)3 s felesleges az Etymológiai Szótár legújabb füzetének meggyőző érvelése után4 is ragaszkodni — Dräganu nyomán — a Fogaras (oláh Fágäras) név oláh eredetéhez (u. o.).5 Igen kényelmes eljárás a régi erdélyi 1 L. Treml : Die ungarischen Lehnwörter im Rumänischen. Ung. Jahrb. VIII—IX. 2 Gombocz—Melich : Magyar Etymologiai Szótár, I. 1596— 1598. 1. 3 Melich J. : Barcza, Barczaság, Bárcza. Magyar Nyelv XI. 241. s köv. 1. 4 Gombocz—Melich i. m. II. 316—319. 1. 5 Iorga magyarázó ötlete (az -ar- éppolyan anorganikus toldalékszótag volna, mint a Vladeni^-^Vladäreni helynévben, ld. La place
