Századok – 1938
Történelmi irodalom - Giurescu; Constantin C.: Istoria Românilor. II/1–2. k. Ism.: Gáldi László 220
223 TÖRTÉNETI IRODALOM voltak s elég ezúttal, ha Forgách Zsigmond egykorú véleményét ajánljuk G. figyelmébe, egy remélhetőleg elkövetkezendő második kiadás számára : „Nem nézi az ország szabadságát, sem decretumát (hol van akkor az állítólagos „jogalap", amiről G. beszél ?). Mely dolog az erdélyieknek oly nehéznek és súlyosnak tetszik, hogy mindnyájan azt mondják, hogy bátor egy kemence fűtőjét küldené ő fölsége, mégis inkább szolgálnának annak, hogy nem mint ennek, kit tirannusnak alítnak. Tudják jól az oláhokat mint tartotta és mint ölette Havasföldében, az kinek mentől szebb szót ad és jó akaratot mutat, az annál inkább fél".1 Ha G.-nak alkalma lett volna feldolgozni a Mihály vajdára vonatkozó magyar forrásokat (ezek beható ismerete nélkül pedig komoly összefoglalás el sem képzelhető), bizonyára óvakodott volna a pillanatnyi egyesítés tényének ennyire túlzott kiemelésétől. Felesleges e szépítésekkel tovább foglalkoznunk. Még csak azt jegyezzük meg, hogy G. néha e célból sírfeliratokat is felhasznál, oly módon, hogy a bennük előforduló szokásos dicsérő frázisoknak mélyebb, átfogóbb történeti jelentőséget kölcsönöz. Pedig jellemezheti-e Sánta Péter moldvai uralkodását az a latin felirat, melyet sírján messze idegenben, a bolzanoi ferencesek templomában olvashatunk ? G. művének tisztán elbeszélő részleteiben mégis akadnak érdekes adatok, új vagy eddig kevésbbé megvilágított megfigyelések. Igen jó és pontos például Nagy István utolsó éveinek leírása, bár sajnáljuk, hogy az orvostudománytörténetileg is érdekes adatokat G. alapján az olvasó nehezen tudja a forrásokban visszakeresni.2 Helyes, hogy az 1437-i parasztlázadásnak, melyben oláhok csak igen kis számban vehettek részt, G. nem tulajdonít különösebb fontosságot népének története szempontjából (293. s köv. 1.). Jellemzőnek tartjuk annak a ténynek ismételt kiemelését, hogy Petru Rare? és Mihály vajda, ez a két csavaros eszű kalandor fiatalságában kereskedéssel kezdte pályafutását : Petru hallal, Mihály pedig marhával kereskedett. Olyan konkrét vonás ez, mely a jellemek helyes megértéséhez világos tárgyi adattal járul hozzá. Plasztikusan domborodik ki Mihály anyjának érdekes alakja, kiről Iorga az oláh történelem nevezetes nőalakjairól szóló munkájában egészen megfeledkezett.3 Nagyon fontosnak tartjuk annak kiemelését is, hogy Mihály, kiről görög nyelvű históriás énekek is maradtak reánk,4 egészen oláh történetírás antológiájában (ld. Archívum Europae Centro-Orientalis I. 281. 1.). 1 Erdélyi Országgy. Emi. IV. 419. 1. 2 Az idevágó adatokat teljes részletességgel P. Ch. Samarian sorolta fel (Medicina si Farmacia ín trecutul románesc, 1382—1775. Cäläragi 1934, 62. s köv. 1.). 3 Ν. Iorga : Viata femeilor ín trecutul románesc. (Váleniide-Munte 1910.) 4 O. Tafrali : Poéma lui Gheorghe Palamide. (Bucuresti 1900.) Horváth E. : Görög históriás ének Mihály vajdáról. Egyetemes Philol. Közlöny. LIX—1935, 378. s köv. 1.
