Századok – 1938

Történelmi irodalom - Dékény István: A történelmi kultúra útja. Középiskolai történelemtanítás. Ism.: Kring Miklós 202

205 TÖRTÉNETI IRODALOM iskolából kikerülve is fog módot találni történelmi műveltségének gyarapítására. Ezt mindenesetre nagyon elősegítené, ha már középiskolai tanulmányai alatt megkaphatná azt a folyóiratot, mely megszerettetné és életeleniévé tenné az állandó históriai tájékozódást. Csak olyan valaki becsülheti le egy efféle ifjúsági folyóirat jelentőségét, aki nem ismeri például azt a rendkívüli hatást, melyet a természettudományos gondolkozás fejlesztése terén a Búvár című folyóirat fejt ki. Messzire vezetne e sorokban mindazokra a kérdésekre rámutatni, melyeket D. metodikája megtárgyal. Igazán építővé és dinamikussá teszi a munkát az, hogy minden egyes mondata a gondolatok egész sorát ébreszti fel az olvasóban. Éppen ebben rejlik talán egyetlen hibája is. Igen kevés ugyanis a hely annak a rengeteg problémának, amely sokszor egy-két oldalas fejezetekbe sűrítve zsúfoltságával nem elégít ki, sőt — lehet mondani — szomjúságot kelt a megcsillantott részletkérdések behatóbb tárgyalása után. Ez azonban — jól tudjuk — nem a szerző, hanem a könyv, helyesebben a sanyarú kiadási viszonyok hibája. D. néhány szóval megemlékezik a történettanítás múltjáról is. Kár, hogy ennek során nem érintette — legalább egykét szóval — a magyar pedagógia nesztorának, Schneller Istvánnak a történet tanítását illető, Paulsen és Rein felfogásához közel álló állásfoglalását, amely pedig olyan élesen üt el a századvég és századkezdet magyar pedagógusainak véleményétől. Schneller egész elméletének középpontjába a történelmet helyezte : ,,A középiskolának ... — midőn általános igaz műveltséget kíván adni — főtantárgya, sőt állítom egyedüli tantárgya a történet." (Paedagógiai dolgozatok, III. k. 197. 1.) A történeti szellemet és a történettanítást illető gondolatai között nem egy van, amely akkor szinte megelőzte korát és ma is helytálló.1 Ezek a gondolatok mindenesetre gyakran szolgálták volna D. felfogásának messzi távlatú megerősítését ; reméljük, hogy a könyv feltétlenül várt, második kiadásában erre nyílik még alkalom. Szilárd meggyőződésünk, hogy D. munkája nagy hatással lesz a magyar történetpedagógia és történetdidaktika megtermékenyítésére. Az a magyar ifjúság, mely a D. útmutatását követő tanárság keze alól kerül ki, az előző nemzedékeknél minden bizonnyal mélyebb történeti műveltséggel veszi egykor át a társadalom vezetését. Es talán több megértést is fog tanúsítani a társadalom elitiskolájával, a gimnáziummal szemben. Társadalom és az általa fenntartott iskola harmonikus együttműködése pedig nem éppen jelentéktelen záloga a meglévő értékek továbbfejlesztésének, a nemzeti élet megrázkódtatásoktól mentes folytonosságának. Kring Miklós. 1 „Be kell látni, hogy mindenki másképpen, egészen sajátosan oldja meg a történeti feladatát s hogy éppen az egyéninek ebben a gazdagságában dicsőül meg az egésznek nagysága ; s meg kell tanulni.hogy igazábannincs ismétlés az igaz történetben . . ." (i. h. Í95. 1.)