Századok – 1938

Tárca - Melich János: Bajza József † 132

134 TÁRCA lelkivilágot, észjárást, gondolkodást. 1918-ig többször megfordult Horvátországban, ahol hosszabb-rövidebb ideig tanulmányi célból tartózkodott. S mindezen tanulmányait állandóan élesztette, elősegítette a Sufflayval való benső, meghitt barátsága, amely csak Sufflay halálával (1931) szűnt meg. Ezen hatások alatt változott meg Bajza tudományos munkásságának fentebb vázolt iránya már az 1908—1910. évek körül. Háború előtti horvát tanulmányai alapján neki is, mint Sufflaynak is, tudományos meggyőződésévé vált, hogy nem a történelem játéka a nyolcszáz év óta tartó magyar—horvát unió, hanem a két nemzet kölcsönös egymásrautaltságának természetes következménye, s azt hirdette a háború után is, hogy ez az unió szerves történeti fejlődés volt (ld. A magyar—horvát unió felbomlása. Székf. értekezés : Szent István-Akadémia 1924. november 21. Bp. 1925. és A nyugatmagyarországi horvátok. Magyar Szemle XIX. 1933, 317. 1.). S ilyen történeti volt a felfogása a népek nacionalizmusáról is (ld. Zrinyiász és Krnarutic, valamint A szigetvári hős a horvát népepikában c. tanulmányait: Irodalomtört. Közlemények 47. évfolyam). Bajza tudományos munkássága így további folyásában kettős irányú lett : egyrészt magyar—horvát történeti és irodalomtörténeti, másrészt magyar—horvát viszonyokra s a világháború befejezése után a délszláv viszonyokra vonatkozó publicisztikai. Mind a két területen sok értékeset, sok maradandót alkotott a magyar tudomány s a magyar publicisztika számára. S ez a munkássága, mikor 1923. május 12-én a budapesti egyetemre a horvát nyelv és irodalom ny. r. tanárává kinevezték, csak fokozódott. Csak egynéhány ide vonatkozó dolgozatát, publicisztikai cikkét, könyvét említem meg, hiszen munkáinak teljes méltatása maga is hosszabb tanulmányt tenne ki. A ragúzai horvát irodalom legnagyobb alakjárál, Gundulic Ivánról (1588—1638) írt szép tanulmányából (ld. Budapesti Szemle CXCIII. és CCXVII. k.) teljes képet nyerünk az olasz és horvát közműveltség ölelkezéséből keletkezett kis köztársaságnak, Ragúzának egész szellemi életéről. S magyar vonatkozásokban is gazdag e tanulmány ; benne rámutat a szerző Gundulic ,,Osman" époszának Mazuranid-féle kiegészítésében a Zrinyiász hatására. A Zrinyiásznak a horvát költőkhöz való viszonyával különben is többször foglalkozott Bajza (ld. Irodalomtört. Közi. 47. évf. 10. s köv. 1., továbbá 131. s köv. 1.). Az ő közléseiből tudtuk meg, hogy a horvát népepika Dalmáciában a chanson de geste-ek olasz fordításainak hatása alatt alakult ki, s hogy művelt népköltők teremtették meg. Innen terjedt el az egész délszláv nyelvterületen. A horvát tudomány e megállapítása más világításba helyezi Szegedy Rezsőnek, a horvát tanszéken Bajza nagyérdemű elődjének értékes kutatásait. Ugyancsak nagyértékű Bajzának az a megállapítása is, hogy olyan délszláv néphistóriák, amilyen a Vitéz Francisco históriája vagy Bankó leányának históriája, a hazánkba menekült horvát és szerb lakosságtól is származhatnak. Bajza más ide vonatkozó dolgozatai a magyar—