Századok – 1938
Tárca - Vitéz Herczeg Árpád: Győry Tibor † 128
TÁRCA 129 pedig a népjóléti, majd a belügyminisztériumban működött mint miniszteri tanácsos, majd mint h. államtitkár. 1936-ban egyetemi nyilvános rendes tanári címet kapott. Főleg magyar vonatkozású orvostörténelmi kérdésekkel foglalkozott. Főbb művei : Magyar orvosi bibliographia, az 1472—1899 évekről, amely a Magyar Tudományos Akadémia hozzájárulásával a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat kiadványaként jelent meg. Munkája a Szabó Károly s Petrik Géza-féle általános s főleg Szinnyei Józsefnek 1875-ig elvezetett mathematikai és természettudományi könyvészetén alapult, az 1875 utáni adatokat maga kutatta fel. Több szakember közreműködésével kiadta az 1904—1907. években megjelent magyar nyelvű orvosi munkák jegyzékét Magyar Orvosi Irodalom cím alatt ; sajnos, azóta sincsen teljes magyar orvosi bibliographiánk. Az úgynevezett morbus Hungaricus-τΆ vonatkozó történelmi tanulmányaiban (Magyar Orvosi Archívum 1900—1901, Századok 1900 és 1902, továbbá német nyelven, Jena, 1901) megállapította e pusztító betegség mibenlétét : az újabb tapasztalatok sem döntötték meg általában Győrynek azt a megállapítását, hogy a morbus Hungaricus tulaj donképen kiütéses tífusz volt ; de minthogy hajdanában főleg a lázas betegségek alig voltak individualizálva, a morbus Hungaricus névvel bizonyára még más háborús typhosus betegségeket (hastífusz stb.) is illettek. A magyarság szempontjából Győrynek legnagyobb érdeme, hogy megállapította és a külfölddel is elismertette Semmelweis Ignácnak magyar származását és érdemeit (Századok 1906) ; kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a gyermekágyi láz okának és megelőzési módjának felfedezése tekintetében Semmelweist illeti meg az elsőbbség ; kimutatta, hogy Semmelweis ősei már a XVII. században Magyarországon éltek és színtiszta keresztények, katholikusok voltak — azok ellenében, kik német, illetőleg zsidó származását vitatták. Összegyűjtötte és magyar, illetőleg német nyelven is kiadta Semmelweis összes munkáit. Győry küzdelmének győzelmeként 1906-ban nemzetközi adakozásból Budapesten felállították Semmelweis szobrát. Kisebb dolgozataiban kimutatta, hogy idősb Raymann János Ádám sárosmegyei orvos előbb alkalmazta a himlő megelőzésének úgynevezett inoculatiós módszerét, mint mások ; a külfölddel is elismertette, hogy Weszjrrémi István, a legnagyobb magyar orvostörténész, már a XVII. században immunisatiós eljárással kísérelte meg a pestis gyógyítását ; bebizonyította, hogy Czermak János cseh származású pesti tanárnak nagyobb érdeme van a gégetükör feltalálása terén, mint Türck Lajos bécsi tanárnak. Nagy Lajos királyunk halálos betegségét (Századok 1902) minden valószínűséggel a szó szoros értelmében vett leprának ismerte fel, de nem tartotta lehetetlennek, hogy azon betegségek valamelyike volt, melyekkel a poklosságot nemcsak a XIV. században, hanem még a XIX.-ben is többször összetévesztették. A tévedésre a legalkalmasabbak voltak a test több helyén fellépő bizonyos daganatok", de legelsősorban a syphilis. Ezzel Győry Századok 1938. I—III. 9
